Szinte a legtöbb ember miért az elérhetetlen emberi kapcsolatokat keresi?

Nem minden ember ennyire traumás, hogy csak a rossz kelljen neki. Szóval szerintem te tolod túl ezt az elérhetőséget és már szinte tapadsz.

Szerintem attól, hogy valaki "elérhető" nem feltétlenül lesz unalmas. Ahogy ismerek olyat is, aki hót unalmas, mégis elérhetetlen.

Az unalmas, aki szerepet jatszik es nem magat adja. Amit te madadon elerhetoaegkent ertelmezel, az masnak lehet, tapadas vagy izzadsagszagu megfelelesi kenyszerkent jon le. Peldaul. Nyilvan nem tudom, ez van-e nalad, de a kifele mutogatas helyett nezz magadba, fejleszd az o ismereted.

*onismereted

Valószínűleg az lesz a magyarázat, hogy te egyáltalán nem csak "elérhető" vagy "unalmas" vagy. Ha esetleg nem is "tapadsz" (bár úgy hangzik), akkor is nagyon látványos tud lenni, hogy nem csak a természetes önzetlenséged fűti ezt a pedálozást ("ahol tudok segítek állandóan keresem a másikat"). Ha látszik rajtad, hogy neked nem elvárás az emberi kapcsolatokban a kölcsönösség, azzal azt kommunikálod, hogy értéktelen vagy – és akkor csak azok tudnak értékelni, akik hozzád hasonlóak.

Aki nincs önmagával sem tisztába, hogy ő kicsoda-micsoda, akkor sajna ez lesz.