Mennyire jogos, ha kiakadtam ezen? Tényleg ez lenne a feladatom, ez nem valami elismerésre méltó plusz dolog, hanem egyszerűen a dolgom csináltam?
Elmondtuk a családommal valaki ismerősnek/rokonnak, hogy 100%-osra teljesítettem a tanév végi tantárgyi vizsgáim (kisérettségik), kitűnő tanuló lettem szinte minden tantárgyból dicsérettel, emellett országos és nemzetközi tanulmányi versenyeket nyertem, valamint értem el rajtuk szép helyezéseket, emellett három idegen nyelvet tanulok hivatalosan és még néhányat tanulgatok szabadidőmben, sokat olvasok és a sporttal is próbálkozgatok mostanában. Erre kinyögi, hogy 17 éves, diák, ez a dolga. Még szép, hogy megcsinálja, teljesíti mindezt. Ez egyáltalán nem egy olyan hatalmas eredmény, ez lazán teljesíthető, sőt, inkább az lenne a gond, ha nem teljesíteném. Meg, hogy ezt simán meg lehet oldani, teljesíteni lehet.
Ezen én eléggé kiborultam. R*hadna oda a nyelve, aki ilyet mond...
Filozófikus alkatként én sem hiszem, hogy az egót fényezni kellene, sőt, nem is igazán hiszek az egó létezésében, ettől függetlenül nem hinném, hogy az önbizalmamat szét kellene cs*szni. Nem hiszem, hogy egy kis dicséret egoistává tenne.
Csinálja utánam! Majd utána pofázhat...
Szerintetek mennyire van igaza? Jogos a kirohanásom?
#8 vagyok.
Akkor arra akadhatott ki, ahogyan a szüleid dicsekedtek veled. Nekik szólt a beszólása.
Jaaaaj ezt én is megkaptam xd
15 évesen, a teljesen kitűnő bízik ez meg szerettem volna ünnepelni egy 300 Ft-os fülbevalóval, amit magamnak akartam megvenni. Erre anyám lecsesz, hogy mit szórom a pénzt . Mondom dicsérem magamat, ha te nem tetted.
Válasz: nem nekem tanulsz, magadnak, ez a dolgod.
Itt visszakérdeztem, hogy akkor ugye az is magánügy, ha jövőre megbukom
Az már nem, persze :D
De utána megváltozott a véleménye, sírt, mikor ballagtam.
Elhiszem, hogy rosszul esik. Én tanár vagyok, fogadd a gratulációt tőlem. Szeretem az összes diákokat, de nagy tiszteletet érzek azok iránt, akik komolyan veszik a tanulmányaikat. Ők élnek azzal az egyetlen eszközzel, ami ebben a korban elérhető nekik a jó jövőhöz :)))
Jogos, a kirohanásod.
Egyrészt tényleg nagyon szép teljesítmény (gratulálok 😊) és biztos rengeteg munkád van benne. Ha olyan egyszerű lenne akkor mindenki csinálná és nem lenne kiemelkedő egy ilyen teljesítmény.
Másrészt, nem te dicsekedtél vele, hanem szüleid, ami pedig tök természetes.
Harmadrészt, megnézném hogy ő az ő korában hogy teljesített az iskolában, hogy végezte a "dolgát".
Gyereke van? Az bökheti a csőrét hogy ő nem tud dicsekedni.
Ha nem egy tanult emberről van szó, vagy ha a tanulás nem fontos neki nem csoda hogy nem lát értéket az eredményedben.
Lehet le sem esett neki, hogy ez a beszólása mennyire le kezelő és kicsinyítő.
Tudom, hogy rosszul esett, mert bunkó is volt és igazságtalan is, de engedd el, lehet hogy ő már nem is emlékszik hogy ilyet mondott, ha pedig szembesítenéd vele úgyis az lenne hogy túl reagálod.
Csak azért remélem nem kérdezi meg a jövőben ezek után hogy hogy megy a suli.
Amúgymeg ilyen alapon ő se dicsekedjen hogy milyen jól végzi a munkáját, az a dolga hogy dolgozzon és hogy a lehető legjobban csinálja, ez az alap, nem jár érte dicséret.
#14.
#15.
Köszönöm szépen a dicséreteket és a gratulációkat! :-) Biztos ti is nagyon ügyesek voltatok.
#13.
Sajnos igen. Ez a modern magyar stílusa. Hová lett az egykoron vendégszeretetéről, barátságáról, kitartásáról, képességeiről stb. egykoron méltán híres magyar? Sokszor megesett már, hogy egy hosszasabb külföldön töltött idő után legszívesebben elsírtam volna magam hazaérve... Ez megesett nyugati és keleti országok után is. Németországból mihelyt leszálltam a vonatról, vissza is akartam fordulni. Sőt, legutoljára Egyiptom - egy afrikai ország - után történt mindez. Pedig nem voltam az a közösségi médián lógó, nyugati majom, aki csak a repteret, a szállodához vezető utat, a szállodát, meg a tengerpartot látta. Szó szerint belevetettem magam Egyiptom legjavába: Kairó, Luxor, Alexandria, Amarna, a Sínai-félsziget és egyéb sivatagok nomád arab, beduin táborai stb. Én halál komolyan mondom: egyiptomi nagyvárosokban, kisvárosokban, kis falvakban és nomád táborokban sem kaptam egy beszólást sem (ismerem valamennyire a nyelveiket is, de "bizonyos" szavakat sem hallottam). Dicséretet viszont kaptam. Ellenben Magyarországon egy faluban, egy cukrászdánál, pihenőnél is nehéz megállni félúton (mindig itt szoktunk megállni pihenőre, mert az ország túloldalán élnek a rokonaink, plusz ott van a nyaralónk is), hogy ne kapjak gyilkos tekinteteket, a külsőmre való beszólásokat, hátam mögött lévő sutyorgásokat stb. Nekem beszólogattak még egyes rokonaim a külsőmre is. Ez van b@sszus. Nem tudok mit tenni. Sportolni próbálok (szeretnék majd ebben is fejlődni), szóval kövér nem vagyok, abba nem tudnak belekötni (amúgy közöttük is vannak kövérek), de arra rendszeresen beszólnak, hogy pattanásaim vannak, nekik nem tetszik a hajam stb. Miért nem megyek kozmetikushoz? B@sszus, voltam. Orvoshoz küldött. Aszerint meg majd elmúlik. Sokáig nem jött nálam a pubertás, most meg felrobbant a hormonháztartásom. Ha nekem így jó, elfogadom, akkor neki miért nem?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!