Ahogy látom, az emberek többnyire őszintének tartják magukat és azt is tartják magukról, hogy őszinteséget is várnak el másoktól, mégis, hogy fogadjátok a visszautasítást, vagy ha viselkedésből vagy szavakból kiderül, hogy valaki nem kedvel?

Szeretitek, ha valaki megmondja nektek, hogy nem vagytok szimpatikusak neki, ti is megmondjátok másoknak? Nem arról beszélek, azt hiszem, hogy kérés nélkül odaállsz a másik elé és elkezded minősíteni, szidni, utálkozni stb. Hanem amikor elkerülhetetlen nyilatkozni, vagy mondjuk a további életed könnyíted meg azzal, ha egyszer kimondod: nem vagy elég szimpatikus nekem ahhoz, hogy többet találkozzak veled. Nem vagy elég értékes nekem ahhoz, hogy több energiát tegyek a kapcsolatunkba, több időt töltsek veled stb. Akár az anyádnak, munkatársadnak, ismerősödnek, szomszédodnak. Mit gondoltok erről? Ez őszinteség? Vagy ilyenkor csak a sunnyogás, a mondvacsinált kifogások lehet a jó megoldás, hogy senki önbecsülése se sérüljön? Akkor ha nem ez az őszinteség, akkor nektek mi?