Melyik az az életkor, amikor már szégyen ha nincs a nőnek gyereke?

Biztos boldog élete lesz annak a gyereknek, akit csak azért szül meg az anyja, hogy "ne kelljen szégyenkeznie, mert nincs gyerek".

Hova fajul már ez a világ, Istenem...

34 éves vagyok, és nem tervezek gyereket. Ez tudatos választás, párt is így választottam.

Hallom a barátnőimtől eleget, hogy mi lesz ha vállasz gyereket.

Ha olyan a családod, b@szogatni fognak, ha van, ha nincs. Ha van akkor miért nem kettő és ha kettő van, akkor az egyik miért nem olyan mint a másik, és miért híztál meg, ha dolgozol mellettük akkor rossz anya vagy, ha nem, akkor meg lusta gold-digger.

A nyúzás nem hallgat el soha.

Az szerintem fontosabb, hogy a gyerek szerető, boldpg közegben nevelkedjenek, és anyagilag meglegyen a háttér ami kell.

Ha ezt nem tudod biztosítani, csak még egy generációnyi depressziós, traumatizált embert löksz a világba, aki tök jogosan fogja a fejedhez vágni, hogy ezt miért kellett.

Ja és ha megbántad, beszélni róla tabu, szóval egyedül, csendben szenvedsz vele.

A 12-es jól összefoglalta a lényeget!

A legnagyobb baj az, hogy tényleg tabu az igazságról beszélni és egy csomó nő teljesen félre van vezetve, a valóság pedig elhallgattatva.

Nem az.

Csak ha te gondolod így...

Igen, a megbánás se egy ilyen fekete fehér dolog.

Inkább egy ilyen ki lehettem volna, mi lehett volna érzés. Ez összefér azzal, hogy közben szereti a gyerekeit.

Mondjuk egy traumatikus szülés, problémás gyerek helyett milyen lett volna, ha másmilyen élményt dob a gép.

Vagy mi lett volna ha nem 21 hanem 31 évesen jött volna a baba.

Vagy ha nem azzal a partnerrel vállalt volna gyereket.

Vagy ha visszamhetne az időben, inkább nem vállalna, de most már késő, és belenyugodott.

Széles itt a skála, és a legtöbb megbánás nem az extrém eset, inkább valahol középen van.

A gyermektelenségnél sokkal nagyobb szégyen ha valaki a környezet nyomására szül gyereket, pláne ha bizonytalan és érzi is hogy ez nem neki való.

Ha valaki ezzel piszkálódik, nekem sokszor olyan érzésem van, hogy az illető megbánta, hogy gyermeket vállalt és valahogy ilyen módon akarja enyhíteni a maga fájdalmát, hogy "belekényszerít" mást is.

Az ilyen rosszmàjú emberek, főleg anyukák sokszor irigyek a gyermektelenre mert az nincs lekötve, spontán életet tud élni, utazni, többet tud magára költeni stb.