Mennyi idő alatt dolgoztátok fel, hogyan kezelitek, ha szemtanúja voltatok egy halálos balesetnek?

16 hiába magyarázza valaki mi a jó a motorba ha téged nem érdekel. Én nem tudom mi a jó a videojátékba vagy a horgászatba... Ennyi erővel lovaglás se jó, kutya tartás is veszélyes.

Motorosból, autosból és gyalogisból is van hülye.

Látok eleget nagyotorrol, autóból és buszt vezetve is.

Jó 23 maradj már! Te nem motorozol, oké. Van aki meg igen.

Nem kell mindent értened!

Hagyjuk is ezt a témát, nem ez a kérdés.

#23 amúgy én azt sem értem, hogy gyalogosként mitől érzed magad veszélyben. Nekem úgy tanították óvodás koromban, hogy akkor menjek át a zebrán, ha megbizonyosodtam róla, hogy megállnak az autók. Ha nem, akkor nem ugrok ki elé, hiába nekem van elsőbbségem. Ennyi. Motorosként szintén nem kell balesettől tartani, ha agyban két lépéssel a többiek előtt jársz, meg ha nem mész 150-nel kanyarban. Ha ennek ellenére történik baj, az már nem rajtad múlt és éppúgy meghalhatsz autóban is meg akárhol.

Igazából kétféle ember létezik, a félős meg a nem félős és ez a két tábor sosem fogja megérteni egymást. A legjobb barátnőm mindentől fosik, én meg nagyon bevállalós vagyok, és őszintén eddig én szereztem hatszázszor több élményt életemben, mint ő a parázásával. Nem értjük egymást, de valahogy pont ez tart minket össze🤣

Szerintem ez az idő mindenkinél más. Egyrészt függ a baleset súlyosságától is (meg hogy mennyit látsz belőle, mikor érkezel oda a helyszínre, mennyire véres a jelenet, milyen állapotban látod a testet stb), másrészt függ attól is, hogy mennyire vagy érzékeny lelkileg az ilyen dolgokra, mennyire "bírod" lelkileg. Aki ilyen filmeken nőtt fel (Fűrész, stb), az lehet, hogy jóval könnyebben viseli a való életben is, mint aki csak romantikus melodrámákon meg vígjátékokon nevelkedett. Lehet egy ilyen hatása is a filmeknek.

Én egyszer láttam életemben egy közvetlen halálesetet, ráadásul nem is volt "hagyományos", gázolásos baleset, vér sem folyt, csak egy öltönyös üzletember kiszállt egy autóból, szívinfarktust kapott és a járdán összeesett és meghalt, ott húzták zsákba előttem, de mégis olyan hatással volt rám, hogy a mai napig emlékszem rá, 20 évvel később is. Nem viselt meg, de erős hatással volt rám, hónapokig ez a "mozi" forgott a fejemben és még évekkel, évtizedekkel később is eszembe jut néha, tisztán, élénken emlékszem rá. Szóval lelkialkat függő, személyiségfüggő is. Egyszer volt itt egy nő, aki vonatgázolást látott élőben, konkrétan emberi maradványok, testrész darabok, foszlányok voltak a vonat elején és oldalán, meg szétszóródva a környezetben mindenhol. Én azt nem éltem volna túl, ha ilyet látok élőben, az biztos. Nekem az az infarktusos eset is sok(k) volt, gyakran visszatértek a gondolataim a látottakra, hónapokig. Utána kezdett csak halványodni a dolog. De ez mindenkinél más.