Veletek is történt ilyen mikor az önbizalmatokon dolgoztatok?

Jól teszed, hogy nem mész vissza ehhez a sarlatánhoz, biztos hogy pszichológus volt, nem valami ezospiri guru? Az nem normális, hogy pont egy pszichoterápia által alakuljon ki ekkora különbség önbizalom és önértékelés között, mert mint látod, a felszínen dagad az önbizalmad, miközben az önértékelésed pedig a padlón van. Az önbizalom nem ilyen - pont ahogy írod - tüneti kezelésekkel építhető fel, hanem pont azáltal, hogy szembenézel a múlt - legfőképp a gyerekkor - fájdalmaival és rájössz hogy egy teljesen más szituban elsajátított gondolkodást használsz felnőttként, ami a gyereket még segítette, de Téged mint felnőttet már inkább akadályoz.

Ehhez viszont kell mindenképp egy profi külső szemlélő, aki segít úgy rálátni a dolgokra, hogy azok ezáltal elveszítik a hatalmat feletted. Aki tud a Te érdekedben, de objektíven gondolkodni, mert az egyszerűen fizikai képtelenség, hogy az ember belülről objektíven lássa önmagát. (Kivéve persze Miquelt (előző hozzászóló). Ő egy példája annak, ha egy bántalmazott ember túl rátarti ahhoz, hogy beismerje a gyengeségeit és segítséget fogadjon el, minek folyománya, hogy még nyugdíjas korában is arra szorul, hogy a gyakorikérdéseken bizonygassa, milyen jól élte az életét.)

Az nem csoda, hogy nincs önbizalmad, ha bántalmazás áldozata voltál, de azt gondolni, hogy ebből kihúzod magadat a saját fülednél fogva - csak elnyújtja a problémát. A pszichológus jó út, csak tényleg olyat kell találnod, akivel működni látszik a dolog, aki kérdezget az életedről, rámutat párhuzamokra, nem pedig beállít a tükör elé egy mondókával. 4-5 alkalom után már érezned kell, hogy az adott terapeuta segít-e neked vagy nem segít, ez teljesen normális, van akinek ez jön be, van akinek az jön be, de érdemes rászánni az időt, hiszen maga a terápia is több év lehet, de az az utolsó percig megéri egy hatékony munkával.