Mire számitsak fog ez valaha is változni valamit?

Hisszabb távon nekem is a mu ka segitett. Dolgoztam vendéglátásban is másokkal egyutt elszállásolva is, ma is sok kollegám van, a szocfóbia meg is tud szűnni is, de nálam csakis addig amig a munkahelyen vagyok. Mert pl csapatépítőkön már nehéz beilleszkedni megint, amikor szivem szerint ott se lennék.

A depresszio nálam ugyanez. Amig munkahelyen vagyoj vagy ügyintézni pl postán vagy akár bevásárolni, akkor nincs depim. Csak otthon. Csak hétvégéken.

Ha meg sokáig vagyok otthon pl szabadság vagy 2 munka közt kialakul még az is, hogy utcára se merek kimenni szorongások jönnek elő, a depi meg halálvágy szintre erősödik.

A szoc fóbia gyakran valami más, mélyebben meghúzódó dolog / séma következménye. Nem kizárt, hogy a depresszió is.

Ha nem volt hatékony a terápia, az elgondolkodtató - mármint olyan szempontból, hogy vajon kompetens volt-e a szakember. Valamint, hogy mi számít "hosszú terápiának"? Évek? Mert 1-2 hónap egyáltalán nem hosszú.

A rövidtáv mondjuk 2 hónap, a középtáv kb. fél-egy év, a hosszútáv pedig az évek.

Ezekből a dolgokból igenis ki lehet jönni. Viszont lehet, hogy a gyökérprobléma nem volt kezelve, és ezért csúszol vissza folyton ugyanabba a működésmódba.

Fontos kiemelni, hogy ez esetben NEM A TE HIBÁD, hogy visszaesel, amennyiben valóban inkompetens szakemberhez kerültél. Olyan tudattalan folyamatok következménye lehet ez, amit nem kérhet rajtad számon senki, hogy magadtól nem sikerült eszközölni ezeket.

Persze kicsit most találgattam. Egy alaposabb átvilágítás tudná megmondani, miről is van itt szó, miért nem akar múlni ez a sok-sok fránya tünet.