Sokszor gondolkozok el azon, hogy tényleg csak túl komoly lehetek és nem veszem a poént, vagy tényleg igazán van? 19F
Szerinted tényleg jogos a felháborodásom?
Az osztályomban én nem bántok embereket, nekik viszont vannak fura megmozdulásaik.
Például volt aki mellettem ült sokáig előző év elején, és egy idő után próbált engem leértékelni verbálisan, hogy én nem vagyok értékes és egyebek. Persze mikor ezt megbeszéltem vele abba is hagyta, és viccre fogta az egészet.
Van olyan csávó is akinek néha vannak dumái. Beszélgetett több osztalytarsammal, én pedig csendben figyeltem őket, mert olyan kedvem volt.
A csávó random megszólalt egy dolognak a kapcsán, hogy én is tudok baromságokat beszélni és hogy én egy kis csicska vagyok. Mindezt előttem.
Ezeket én sorban leállítottam, és úgy tűnik hatásos is volt. De mintha.. mintha mindenkinek egyenként jönne elő.
Most van egy másik, akivel amúgy tök jól elvoltam és mindig hülyeségeket csinált poénból velem.
De egyszerűen nem tudom hová tenni, hogy a napokban miért kezd el csak úgy random "fogdosni".
Te ezt érted? Mi ez?
Persze az a srác is aki random beszólt, nyilvánvalóan ő is csak poénra és viccre fogta, mikor elmondtam neki hogy álljon le.
Az én dolgom minek veszem, de nyilván nem több mint vicc...
Ha ez nem túlgondolás, akkor egyszerűen nem értem miért zavarja az embereket az, ha a másik nyugodtan elvan.
Már tényleg úgy érzem, mintha szándékosan nem akarnák, hogy én nyugisan el legyek közöttük. 1-2 ilyen ember van de miert?
Ez nem vicc, ott van a határ, ahol te meghúzod. Ha rosszul érzed magad amiatt, amit mások mondanak, akkor ott le kell leállítani mindenkit, ahol van.
Sok elcseszett ember van, akik csak akkor tudják jól érezni magukat, ha másokat tudnak csesztetni, be tudnak szólni.
Nekem is van ilyen barátom, aki folyamatosan mindenkit alázott, viccet csinált belőlük, szóltam neki, hogy rosszul esik amiket mondd, persze a válasz ugyanaz, hogy "dehát ő csak viccelt".
Mostmár valamennyire sikerült leszoktatnom erről.
Ha értelmes ember, megérti, hogy mások nem játékszerek, amikkel kedvére szórakozhat és felfogja, hogy másoknak is vannak érzései és nem dobálózhat csak úgy mindenfélével.
Ha sok ilyen ember van a környezetedben, csak azt tudom mondani, hogy kerüld el őket amennyire csak tudod. Inkább legyél egyedül, minthogy olyanokkal legyél, akik kiélhetik rajtad magukat az elcseszett életük miatt
Ez természetes.
A férfiaknak el kell dönteniük, melyikük a dominánsabb fél. Belénk lett programozva, ez segített az őskorban (ami sokkal-sokkal hosszabb volt mint a civilizált éra) túlélni és fejlődni. Egy önbizalom hiányos, nem rátermett vezető ma inflációba viszi az országot, régen egy ilyennel kipusztult volna a törzs.
Ezért mindig mindenki be fog próbálkozni, akár tudatosan, akár tudat alatt, a családban vagy baráti körben felvett mintákat használva.
Ha ilyen jól lekezeled ezeket (tiszta, világos és érthető kommunikáció) az remek, én gratulálok neked. Ezt is tanítani kellene.
5
akinek kevesebb az IQ-ja mint a lábmérete annak lehet hogy természetes, de egy kultúrált embernek nincs igénye fa$zméregetésre
Én mozgok vezetők és nagyon értelmes emberek között is, és de.
Vannak ideologizált álomvilágok, de ezeknek nem igazán van közük a valósághoz. Sőt, a vállalati és kormányban lévő vezetőknek tanítják hogyan fogjanak dominánsan kezet, technikákat hogy fordítsák át alárendelő szerepből mellé vagy felé rendelőbe.
És a marketingesekről nem is beszéltem. Tankönyvnyi tudásuk van arról, hogyan domináld le az ügyfelet.
Értem amit írsz és jó lenne ha így lenne, de ez egy valós ága a kommunikáció tudományának. Ha megtagadod, nem fogadod el, csak azt éred el vele hogy ha használják rajtad nem veszed észre és bedőlsz.
Ajánlom hozzá Robert B. Cialdini a hatás című könyvét, érdekes olvasmány.
Számomra ez akkor sem elfogadott.
Ennyi erővel én is le akarnék dominálni másokat, sértegetni, beszólogatni.
Érdekes, hogy én nem teszem ezt.
A család a kulcs :)
Az apai és anyai minták. Egy marketinges vagy vezető gyermeke alapból hozni fogja magával.
Sokat számít pl. ha van egy testvér akivel versenyezni kell a figyelemért.
Nem volt jó gyerekkorom. Apám 1,5 évesen elhagyott. Majd mostohám lett, akivel anyuék minden egyes nap durván veszekedtek és még mai napig vannak gondok.
Ennyi erővel én is mondhatnám hogy jajj én így nevelkedtem fel, most eltiporok mindenkit.
19-20 éves felnőttek tényleg ilyen kis senkik?
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!