Ettől én miért vagyok motiválatlan s*gg? 22/l

Egy chatoldalon próbált befűszni egy vadbarom, akivel másfelé irányult a téma, miután én eléggé kitartó voltam affelé, hogy nem.

Munkahelyet keresek. Nincs jogsim, nem szándékozok kimenni külföldre. A közelben szeretnék találni séta távolságra munkahelyet (drogériában, boltban, libriben, ruhaüzletben... valahol eladó). Elfogadom, hogy nem lesz milliós fizetésem, de abból nem akarok, hogy naponta több órát ingázzak oda-vissza. A szerény fizetésemből (mondjuk legyen netto 220 ezer) is viszonylag kényelmesen megélhetek, olcsó fenntartani ezt a lakást, egymagam pedig nem vagyok drága étkeztetésileg, amikor egyedül maradok. Félre tudok tenni belőle. Ha lesz párom, kettőnknek elég lenne a lakás, gyerekkel együtt pedig másik lakásba költözni, ezt pedig kiadni. Ha meg egyedül maradok, ez van.

Írói álmokat dédelgetek, talán bejön, talán nem. Naponta teszek érte, hogy valóra váljon. Nem ebből fogok meggazdagodni, de nem is ez a célom. Ha nyerek a lottón, akkor szerencsés lennék, és megvan a vágyott, ölembe hullott gazdagság. Máskülönben nem. Inkább szerényen. Lelki terrorizálásból kijutott bőven nekem, mind a mai napig jelen van valamilyen szinten.

Nem akarok autóval bajlódni, nem akarok az útra figyelni. Nem akarok saját céget, sem itt hagyni a szeretett lakásomat és környéket, ami ráadásul olcsó fenntartású. Csak nyugodt életet szeretnék azokkal az izgalmakkal, amiket én választok.

Ha lenne párom, és neki nagyszabású tervei lennének, minden erőmmel támogatnám, segíteném, de a saját életemben a könyvkiadáson kívül nem szerepel nagyszabásúnak mondható cél, vágyálom. Még igazán ki sem kerültem a lelki nyomorból, de ha azután is így lennék, hát istenem, ez van. Ettől nem gondolom, hogy motiválatlan segg lennék.

Olyan vérlázítóan undorító stílusban írt nekem, hogy csak szöget ütött a fejemben, hogy erről én kérdést szeretnék kiírni...