Miért ennyire motiválatlanok manapság az emberek?

"Mintha nem lenne értelme csinálni dolgokat."

Mert nincs is!!

Nincs létbiztonság, nincs jövőkép.

Régen ha az ember dolgozott, akkor abból nem csak megélt, hanem élt is.

Ma meg még/már a tanárok se tudnak megélni és hanyatlik az egész társadalom minden szempontból.

Ráadásul az emberek feje felett óráról órára hoznak döntéseket.

Szerinted mi motiválhatná manapság az embert?!

Bármit csinálsz, lehet hogy holnap már felesleges leszel vagy nem csinálhatod...

Szerintem onmagaban mindig volt, de igy otven eves kivulrol szemlelokent megfigyeltem egy uj jelenseget. Regen valaki akkor festett pl, ha azt erezte, hogy festeni akar. Ma, a social media koraban egy kenyszert latok, ami sokaknal frusztraciot valt ki. Hogy muszaj nagyon szepnek, nagyon edzettnek lenni, hasznosat tenni, fejlodni ( ettol maszom a falra), de ez eroltetett. Nem igazi kreativ emberek osztanak meg olyat, hogy ontjak a kepeket, csinaljak a zenet, a mittudomenmit. Mindenki csinal valamit, mindenki olyan tehetseges, csak en nem. Vagy, minek irni festeni valamit, amit az interneten latva tobbezren megirtam, megfestettek mar.

Szerintem eltunt az oncelu valamit csinalas. Muszaj valami nagyot. Akkorat, hogy ma inkabb bele se kezdek. Majd.

Azért, mert ha nincsen agyagi háttered, nincsenek megfelelő kapcsolataid, nem vagy erőszakos, pofátlan, arcátlan, akkor rád telepednek, kihasználnak, ellehetetlenítenek és addig piszkálnak vagy kombinálnak körülötted a jóakaróid, amíg el nem megy még az élettől is a kedved. Az itt élő emberek csak és kizárólag a saját munkájukat képesek értékelni, lenéznek mindenki mást és mindenki más elért eredményeit. Erőszakosak, indulatosak, irigyek, rosszindulatúak, okoskodnak, mások életével foglalkoznak olyan mélységekig, amelyhez valójában senkinek, semmilyen köze nem lenne. Ez egy lepratelep. Se mentálisan, sem anyagilag, sem képzettségben nem vagyok arra ráhangolódva, hogy elmenjek, elmehessek innen a fészkes fenébe, - lényegében "buktam a saját életemet", mert már fiatal sem vagyok, hogy erre kapható legyek. És még csak "ki sem vonulhatok" ebből az őrületből, mert amíg bárki is le tud húzni valamilyen szinten bármire is, addig nem hagynak békén, - még csak azt sem engedik a körülmények, hogy hátat fordíthass annak a "civilizációnak", amely felőröl, kikészít, ellehetetlenít, megszüntet saját magadnak lenned.

Tele van a középső lábam azzal, amiről a legtöbben "életként" kommunikálnak ebben az országban. Már az ország sem az itt születetteké...

Nem tudom mennyire régenre gondoltál, de az hogy az átlag embernek egyáltalán van lehetősege olyat csinálni amit szeretne az kb 50 éve kezdődött. Azelőtt kidolgoztad a beled hogy enni tudj és ennél többre se energiád se időd nem volt. Ez alól persze kivételek a gazdagok, de most átlagemberekről beszélünk ugye.

Szóval mikor az átlag embernek is lehetősége lett annak élni amit szeret csinálni, akkor még megvolt a társadalomban, hogy nem fekszik naphosszat a kanapén ha éppen nincs dolga, hanem elfoglalja magát, csinál valami hasznosat. És ez a hasznos ugye régebben sokkal kevesebb erőfeszítéssel megvolt, mert nem volt olyan nyitott a világ, nem tudtak összehasonlítani mondjuk egy zenészt a világ másik felén levővel, hanem csak azzal aki ugyan abban a megyében élt.

Aztán egyrészt változott a társadalom hozzáállása, ellustultak az emberek, többnyire kihalt a tenni kell mentalitás, mindenki csak a kényelemre vágyik, hogy ne kelljen csinálni semmit. Ezt én azzal magyarázom hogy az ha festesz pl az sok munka, sok utánajáras mire megmutatod az embereknek, lassan látod meg az eredményét (hacsak nem vagy befutva már, de most az elkezdésről beszélek). Ezzel szemben az hogy mások festményeit nézegeted mert mondjuk szereted a festészetet sokkal gyorsabban, befektetett munka nélkül boldoggá tesz. Ehhez jön még hozzá hogy kinyílt a világ, mostmár befutni is sokkal nehezebb mert az előző példából a zenészemet nem csak a megyében lévő hanem a világon levő összes zenésszel összehasonlítják.

Szóval kilátástalanság + lustaság ami miatt nem kezdenek bele az emberek.