Mit csinálhatnék???

Olyan gondom van már sok sok éve, talán születésem óta, hogy nagyon motiválatlan vagyok, nem mozgat meg nagyon semmi sem, szerintem a két kezemen megtudom számolni hogy hányszor volt olyan hogy valamit nagyon akartam és éreztem magamban azt a belső tüzet, hajtó erőt, de ez is inkább gyerekoromban volt..én nem tudom miért vagyok ilyen, ez mitől lehet? betegség? genetika? vagy nevelés? mivel ez a "felfogás" már az életemet is kezdi szinte teljesen tönkre tenni, alig van barátom, nem járok el sehova csak ahova muszáj, a szűk érdeklődési köröm végett nem olvasok, nem fejlesztem magam így nem tudok értelmesen kommunikálni, ezért szociális fóbiám is van néha extrém szorongással, nagyon sokat jártam már pszichiáterhez, már több mint 10 éve, sok gyógyszert kipróbáltam, de semmi, úgy érzem nekem fejben kell eldönteni hogy mit akarok, csak nem tudom mit akarok... családi vállalkozásban vagyok, engem mindig noszogatni kell hogy csináljam meg a rám eső minimális részt de azt is úgy tolom magam előtt amíg csak lehet, pedig a többiekhez képest tényleg minimális munkám van hálás lehetek azért hogy még így is megvagyok tűrve.. de még így se jó.. egyszerűen nem tudom miért, minek dolgozok..

ha valamibe bele kezdek és hibázok világvégének ítélem meg és ha eleinte volt is egy kevés motivációm az adott dologhoz át megy szenvedésbe, kesergésbe "hogy már megint nem sikerült, alkalmatlan vagyok" "bezzeg a családomnak sikerült volna" ők sokkal jobbak nálam, vagy ott hagyom vagy összetákolom csak legyek túl rajta.. teljes káosz van a fejemben, a sok sok "hibernált" év amiben nem csináltam semmit, nem fejlesztettem magam semmilyen módon 0 olvasás, érdeklődés stb.. elbutított, nagyon zavart vagyok, állandóan máshol járok, nem tudom kontrolálni a gondolataimat ezért összevissza cikáznak és szinte mindent elrontok..

egyszerűen nem tudom mit kezdjek magammal így 37 évesen...reménytelennek érzem hogy valamikor megváltozzak..

sokszor eljön az az idő mikor elkezd ez nagyon zavarni és motiválni hogy ebből ki kell jönnöm, de szép lassan az is abba marad és elfogy és abba marad... ebben a mókus kerékben vagyok már amióta az eszemet tudom

annak reményében írtam ki ezt a kérdést hogy hátha valaki megérti, át lássa a helyzetemet és tud adni valami tanácsot, kiutat ebből az egészből