Sokan rágódnak huszonévesen olyan dolgokon, hogy mit csinálhattak volna másként, mennyi mindent elrontottak az életben eddig?

Huszonévesen még nem nem foglalkoztatott, csak jóval később. Minél idősebb vagyok, annál inkább.

N

Én már nem vagyok huszonéves, de egy valamit megfigyeltem. Sokat segít, ha az ember tudatosan, racionálisan él. Nem mondom, hogy ha tudatosan élsz, akkor évek múlva semmit nem fogsz bánni és azt sem, ha nem vagy tudatos csak ad hoc, akkor mindent bánni fogsz, csak annyit: valószínűleg kevesebb dolgot fogsz megbánni idősebben, bölcsebben a korábbi döntéseid kapcsán, ha tudatosan, racionálisan hozod meg azokat.

Sajnos a magyarok és a most húszas generáció nagyon előnyben részesíti a spontaneitást, nem sokat törődve a következményekkel, amit persze sokak megbánnak utólag, de akkor már lehetőség a javításra vagy csak nagy áldozatok meghozatala után.

Én nekem is voltak hibás döntéseim, de azt gondolom, ezek minimálisak és habár voltak hibák, nem bánom, hogy úgy tettem, mert nem tagadtam meg az elveimet. Tudatos volt minden jelentős döntésem, és mint így, a 95%-a számomra ma is realitás lenne.

Egy időszakban velem is volt úgy, hogy úgy éreztem, elrontottam, hogy nem ott kötöttem ki, ahova tartani akartam.

Aztán rájötem, hogy huszonéves vagyok, távolról sincs még vége az életemnek, rengeteg lehetőség van előttem, és úgy döntöttem, élni fogok vele.

Jelenleg van egy életképes diplomám egy olyan szakmában, amiből jól meglehet élni, otthonról is tudom űzni (kabbe covid) és mellette estin egyéb szakmát is tanulok, ami hobbi szinten érdekel és szórakoztat. Idén végzek ott, és tervbe van még véve más is.

A lényeg szerintem, hogy tudd, hogy mit akarsz, és töretlenül tarts afelé. Előbb-utóbb el fogod érni. Ennyi. :)

Én még csak most leszek huszonéves, én meg pont azon rágódom, hogy mit csináljak meg hogy nem akarok X év múlva siránkozni, hogy milyen hülye voltam, mást kellett volna csinálnom stb.

Szerintem manapság ez azért is problémásabb, mert egyrészt tök jó, hogy sok lehetőség van, másrészt megzavarja az embert, nem tudja, mit válasszon, mi lenne az igazán jó.

Az is igaz, hogy nem élet-halál kérdése a dolog, újra lehet érettségizni, egyetemre bármikor be lehet iratkozni, át lehet irakozni máshova stb., de sokszor már nem ilyen könnyű, pl. munka mellett, esetleg gyerek mellett nehezebb tanulni, ha az ember kiiratkozik államilag támogatott képzésről, akkor fizetheti vissza stb.

Engem már most 18 évesen is foglalkoztatott ilyesmi, de ugye csak olyan szinten, hogy "jaj mi lett volna ha ezt így vagx úgy csináltam volna" aztán rájövök hogy még bőven van lehetőségem ezt így vagy úgy csinálni, jó irányba elvinni.🤷‍♂️

Aztán eszembe jut, hogy egy lusta ge©i vagyok, szóval úgyse fogok tenni érte semmit és ettől újra szomorú leszek😂

21 éves vagyok, nagyon magányos.

Úgy érzem, hogy a társas élet területén egy csődtömeg vagyok.

Rengeteget hibáztam, legalább valamit tanultam ezekből.

Viszont úgy érzem, hogy mostmár késő.

21F