Miért baj az, ha nagyon sokat posztolok sztorikban?

28/N vagyok.

Sokat szoktam eléggé posztolni sztorikban a közösségi médián. A sztorik számos dolgot foglalnak magukban: sokszor tájkép, viccesebb dolgok (úgy mondom inkább, hogy az én humorom), szelfik, cicák, állatok, versek, stb.

Volt erről egy beszélgetésem egy ismerősömmel, aki szerint unalmas, hogy mindiig ugyanolyan szelfiket teszek ki, stb.

Én ezt az álláspontot megértem. Én viszont azzal érvelek, hogy egyrészt ha nem akarja valaki látni, ott a némítás-és nem kötelező. Illetve a törlés, kikövetés, hogy ne legyen ismerősöm. Nem? Illetve ha az elsőt látja, nem kötelező végig néznie az összes többi sztorit (de erre már nem tudnak mit mondani nekem).

Senki nem tudja a háttértörténetemet. 27 évig éltem bántalmazó család, párkapcsolat, stb között, és most szabadulok éppen. Igen, járok terápiára. :) Olyan szinten burokban neveltek a szüleim, hogy 23 évesen is rettegtem mindentől, gimnáziumban is haza kellett kísérni, és sokszor volt az életem is veszélyben, mert anyukám elég sötét kapcsolatok ápolt, illetve az egyik családtagom is veszélyes volt.

És minden apró dolgot dokumentálok, de nem tudják, hogy ezért. Teljesen máshogy látom a világot, és látom, hogy mennyire szabad, milyen gyönyörű az ég, milyen csoda egy egyszerű kávé egy kávézóban, egy madár ahogy repül, stb.

Én tudom, hogy ez idegesítő tud lenni, nekem is van olyan ismerősöm, akinek a sztorija idegesít, és némítom.

Tényleg ilyen irritáló lehetek?

Lehet én élek most ilyen álomvilágban, azért is írtam ki, hogy másoknak mi a véleménye. Tényleg ennyire megosztó ez a dolog?