Miért baj az, ha nagyon sokat posztolok sztorikban?

Nem vagy irritáló. Egyszerűen az emberek vannak besavanyodva. Ami neked egy szép pillanat az nekik lehet semmit nem jelent ezért nem is érdekli őket, egy idő után meg már zavaró számukra.

Nem tudsz ezzel mit csinálni. Ha szerencséd van akkor találsz valakit aki szintén szereti az élet szebbik oldalát nézni és nem csak azt, hogy mi az ami rossz.

Kérdező, csináld ha te ettől jobban érzed magad!

Mondom ezt úgy, hogy én meg sosem voltam regisztrálva sem Fb-ra, sem Instára.

És lám, még most is életben vagyok. Rám meg ezért néznek furcsán az emberek (nem tudnak utánam kutakodni).

Csak én már évtizedekkel ezelőtt megtanultam bevenni a lesz@rom tablettát. :)

"ha nem akarja valaki látni, ott a némítás-és nem kötelező"

Bárcsak ilyen egyszerű lenne. Az egész blokkot kellene tudni kikapcsolni, de azt meg nem csinálják meg a fejlesztők, szóval egy idő után elegem lett, felőlem bárki sztorizgathat, csak elvétve kattintok rá egy érdekesre, de zavar, hogy feleslegesen foglalja a helyet.

Ismerőseim köreiben van egy nő, aki szinte minden általános hülye dolgokat kiposztol vagy történetbe vagy az oldalára. Kiposztolja hogy aznap éppen mit vásárolt, milyen drogériát, élelmiszert, vagy cipőt vett, reggelijét stb.

Valamelyik nap meg kiposztolta az új kenyérpirítóját, ezért 2 lájkot kapott a 840 ismerősei közül. :D

Mi a bánatnak van értelme ilyen részletesen naponta posztolgatni ilyesmiket?? Mintha másnak nem lenne kenyérpirítója, drogériája, cicái és minden más.

Ez valami pszichikai betegség lett hogy felfigyeljenek rá, mert ki van rá éhezve, biztosan kimaradt valami az életéből, de ezzel az erőltetéssel akkor is becsapja magát lelkileg.

Színház az egész.

Abban igazad van, hogy ha valakit idegesít, az lenémít pl. én is le szoktam, ha az illető nem közeli barátom, a közeli barátoként meg vagy nem nézem meg, vagy gyorsan átugratom (mármint ha tényleg ilyen tartalmatlan dolgokat posztol, hogy minden nap 5 kiscica vagy nem tudom).

Én pl. régebben többet posztoltam, aztán rájöttem, hogy sok esetben ez csak azért volt, hogy külső visszaigazolást kapjak másoktól, vagy hogy mások szemében viccesnek vagy érdekesnek, vagy dögösnek tűnjek, poszttól függően, aztán ahogy idősebb lettem én úgy vagyok már vele, hogy nem kell mindenkinek tudnia, mi van velem, miről mit gondolok, vagy hogy mennyire vagyok vicces meg dögös, elég, ha én meg a közeli barátaim, szeretteim tudják, mit csinálok, illetve én eléggé hiszek az "evil eye-ban" is, vagyis abban, hogy minél többet mutatsz magadból (és általában jókat mutat az ember), annál több irigye vagy rosszakarója lesz az embernek, mert hát az emberek már csak ilyenek, nem szeretik mások örömét nézegetni, és az valahogy akár rosszul is visszahathat az emberre.

Egyébként nekem pl. az egyik barátnőm rengeteget posztol (storykat) és pl. nála tudom, hogy sokszor csak azért, hogy mindenki (főleg az exei, volt barátai, barátnői) lássák, hogy mennyire érdekes az élete nélkülük is, meg ő mennyivel... jobb, mint mások. Nyilván szeretem, mint a barátomat, ugyanakkor azt is látom, hogy mások kedvére posztol, vagy azért, hogy másoktól reakciót kapjon, dicséretet, vagy kérdéseket, hogy "na, hol vagy már megint stb" ami nem igazán egészséges szerintem, és pl. volt arra is példa, hogy kirakott vagy 15 story-t és volt köztük egy ilyen tipikus clickbait, amire nem reagáltam, de amire egy csomó más követője meg egyből kaptak, hogy úristen! (én tudtam, hogy csak reakciót vár és azért posztol) akkor megkaptam mindenki más érdeklődött felőle és én meg nem és hogy sz-r barát vagyok, mert nem ugrottam rá egy social mediás provokációjára, mert tudtam, hogy halál komolytalan a szándék mögötte.

Vagy ha együtt megyünk valahová, minden 200 méteren meg kell állnunk, mert ő posztol, vagy a vacsorához nem nyúlunk 5 percig, mert ő posztol, vagy "nézz a kamerába és mosolyogj, mert ebből story lesz", és ha nem sikerül, akkor 5-ször kell újravenni, ami így nekem néha fárasztó és komolytalan, mert nem egy 16 évesről van szó...

Szóval nekem így ez a tapasztalatom a sokat posztoló emberekkel, hogy elég kevés embernek van annyira érdekes élete, gondolatai, véleménye, hogy az napi 1 storynál többet érjen, szerintem.