Ki nem szeretne gyereket,és miért ?

Én nem. Egyszerűen nincs rá igényem. Amúgy magamat se nagyon tudom eltartani (ok, orrvérzésig melóval lehet hogy meg lehetne oldani ha nagyon akarnám, de lsd a fő okot)

Szeretem a nyugalmat, kötetlen életet. Jelenleg egy kutya is túl nagy vállalás lenne.

1. Mert nem akarok

2. Mert a párom sem akar

3. Mert nem nélkülözünk végre és nem akarom magunkat megint visszarántani a porba

4. Mert ha valami oknál fogva a párom kiesik vagy nem ér rá, akkor mögöttem nincs család meg olyan barátok sem, akikhez lepasszolhatnám a gyereket. Úgy könnyű elviselni, ha alig vagy vele és mindig más veszi le a válladról

5. Undorodom a terhesség gondolatától, attól a b*szottnagy gusztustalan hastól, attól, hogy az emésztésem, a hormonháztartásom és minden felborul, rosszabb esetben kihullanak a fogaim vagy gátszakadásom lesz szülés közben, mégrosszabb esetben meghalok

6. Nincs türelmem hozzájuk

7. Mások gyerekéhez és a gyerekes közösségekhez (játszótéri anyukák, ovis csoportban a szülők stb) méginkább nincs türelmem, egyesek olyan, mintha kiszülnék az agyukat és ilyen delíriumos megszállott elmebetegek lesznek. Az egyik tolja a gyereknevelés 101-et könyvből, a másik tiltja a gyereket mindentől, a harmadik fossa róla a képeket minden közösségi oldalra. A hideg ráz attól, ha ilyen idiótákkal kell ismerkednem azért, hogy a gyerekemnek legyenek barátai. Bőven elég az a pár bolond kutyás, akiknek az okfejtéseit a kutyáim miatt kell hallgatnom.

8. Szeretem a szakmám, idáig 8 évet tanultam érte egyetemen és most állok doktori képzés előtt. Nem szeretném félbevágni a karrierem egy gyerekkel és a páromnak is túl szép a karrierútja ahhoz, hogy szülés után őt kényszerítsem itthonmaradásra. Ha valaha is akarnék gyereket, akkor azt leghamarabb 35-40 körül vállalnám, hamarabb kizárt

9. Ilyen egészségüggyel? Ilyen közoktatással? B*zmeg, az éj leple alatt szórakoznak a milliós befektetéseimmel, egyik napról a másikra kitört a háború, annyi bizonytalanság és stressz ér, hogy örülök, ha a saját életem egyben tudom tartani

10. Idősek a szüleim, inkább őket gondoznám és rájuk fordítanám a pénzt, nem egy csemetére

11. Nem érzem úgy, hogy anyaként hasznosabb lennék, mintha abban az időben dolgoznék

12. Túl sok szingli anyukát ismerek. Szeretem a párom és bízom benne, de bármikor magamra maradhatok és az én életem megy rá. Végső soron minden nő magának szül és én nem akarom ezt a terhet. Nem hoz lázba.

13. Minden idióta a hasamat akarná fogdosni.

14. 15 éve sportolok, nem tudnám abbahagyni és elnézni, ahogy szétfolyok. Annyira meg nem vagyok gazdag, mint az instamamik, darázs derékkal. Szerintem megszakadnék, hogy kétszer eljussak a terembe egy héten.

15. Egy gyerek fizikailag lefáraszt, de lelkileg nem. Szerintem öngyilkos lennék, ha egész nap maximális figyelmet, de nulla gondolkodást igénylő hülyeségeket kellene csinálnom. Takarítani napestig és mellé folyamatosan szemmel tartani a gyereket. Kisautókat tologatni meg babát öltöztetni anélkül, hogy be lennék tépve... Jesszusom, nem, kizárt.

16. Van két kutyám. Megtapasztaltam velük a felelősségek és a kötöttségek azon szintjét, aminél magasabbra nem szeretnék menni. Ők a legnagyobb olyan vállalás számomra, ami még megéri.

17. Szar a családom. Eleve nem vonz emiatt a családosdi

18. Hamarabb öregednék

19. Elmenne gyerekezésre a pénzem, az meg lutri, hogy ő mennyit segít idős koromban, szóval fájhatna a fejem amiatt is, hogy szegényen és kiszolgáltatva halok meg. Gyerek nélkül jó eséllyel teljes életet tudok élni anyagi megszorítások nélkül nyugdíjas koromban is. Nekem már nem jár nyugdíj, szóval ha valamit szeretnék, addigra fel kell halmoznom még egy ház árát.

20. Szimplán szaranya lennék. A szememben az nem való szülőnek, aki betolja a gyereket 2 évesen bölcsibe, utána meg többet látja aludni, mint ébren. Amilyen kis patkányokat nevelnek (vagyis inkább nem nevelnek) mostanában, hát bocs, de ha tudom, hogy ennél többre nekem sem futja, inkább nem szaporodok. Nem én akarok az lenni, akinek a kölyke miatt utálják a kölyköket. Márpedig nálam is valahonnan innen indult ez vagy legalábbis erősen közrejátszott.

Már nem vágyom rá,olyan 5 éve.

Elmúlt ez a belülről jövő inger

Illetve már türelmem sem lenne a gyermek barátaihoz + szüleihez.

Ha besikerülne,megtartanám,bár erre jelenleg kevés az esély.

43 L

Annyira nem érdekelnek a gyerekek, mint amennyire strapás lenne a megélhetés meg a nevelésük. Ha ez csak ugy könnyen lazán ment volna, huszon évesen lett volna lakás, megélhetés akkor talán.

És mostanra meg kifejezetten taszit ez a fideszes erőszakolás, meg hogy családvédelem ürügyén szétlopják, csődbeviszik az országot.

Nem szeretem a gyerekeket. Ennyi.

36/N

Soha nem szeretnék, ebben biztos vagyok.

- nem rajongok a gyerekekért

- Inkább karrierista vagyok. Elég sok idő lesz, mire befejezem a tanulmányaimat. Eleve gimnáziumban is egy évvel később érettségiztem 0. osztály miatt, aztán elmentem egy szakra, ami nem vált be, otthagytam, most fogom csak az újat kezdeni, utána a mestert is el kell végeznem és valószínűleg utána is különféle képzéseket. Mire mindezt befejezem, eljutok odáig, hogy legyen egy stabil munkahelyem, megfelelő bevételem, saját albérlet, már bőven 30 el fogok múlni szerintem.

- Vágyom a szabadságra, egy gyerek pedig eléggé leköt, sok árnyoldala van az egésznek, rengeteg lemondással jár.

- Hatalmas felelősség, úgy érzem, ekkora felelősség vállalására nem lennék képes.

- Rengeteg pénz. Nem tudom, honnan teremtenék elő ennyit.

- Én is örülök annak, hogy nem még később születtem, nagyon nem lennék a mostani gyerekek helyébe, szerintem egyre rosszabb lesz a világ, egyre nehezebb dolga van a szülőknek is.

- Ahhoz, hogy gyereket vállaljak, kellene egy apa is. Egy olyan férfi, akit már egy ideje ismerek (mert nem fél év együttlét után akarnék gyereket vállalni), teljesen megbízom benne, együtt tervezzük az életünket és alkalmasnak tartanám arra, hogy a gyerekem apja legyen. Na most arra, hogy ilyet találok, főleg időben, elég kevés esélyt látok.

- Ez most lehet, hogy fura lesz, de kicsit taszít engem a terhesség és a szülés. Nem a terhes nők, félre ne értse senki, csak abba belegondolni, hogy terhes lennék 9 hónapig, aztán meg szülnöm kellene. Ráadásul eléggé aggodalmaskodó, szorongó vagyok, nem akarnék a terhességem alatt végig szorongani és nem akarnám ezt a gyerekemnek is átadni, mert borzalmas.

Semmilyen hátterem nincs hozzá.

Sem érzelmi, sem anyagi, sem mentális.

Felelőtlennek tartom, hogy állandóan mások szeszélyeitől függő mederben vegetáljak csak azért, hogy másoknak felelhessek meg. Nincs türelmem, idegem, kellő felelősségtudatom ahhoz, hogy esetleg egy idegbeteg, semmire sem való embert adjak ki a kezeim közül. Ez a társadalom felé is egy felelősség, - nálam nem annyi, hogy legyártom és besöprök utána mindent, amit csak kínál a környezetem.

22-es, szerintem rhadtul semmi közöd nincsen egy másik ember egészségi állapotához, sem pedig jogod firtatni vagy lekicsinyellni, mint burkoltan teszed.

Én sem vállalok gyereket, mert örökletes betegségem van - nem, nem írom le mi, mert az én dolgom, de azt, aki megkérdőjelezi a dolgot max szembe röhögöm és elkönyvelem, hogy tahó.