Azt hogy kell csinálni hogy "legyek nyitottabb" és "nyissak az emberek felé"? Pszichológus tanácsolja de ő se mondta meg hogy kell ezt csinálni egyáltalán mit jelentenek ezek?

"És vajon ők is vágynak arra hogy megismerjenek engem? mert ez ugyebár egy oda vissza dolog"

. Honnan a f*szból tudjam? Nyilván, ha így állsz hozzájuk, ahogy fentebb kifejtetted, akkor nem.

De ha nem válaszra vagy kíváncs, csak hogy megtöltsük a tarisznyádat újabb kifogásokkal, akkor arra is jön majd biztosan válasz, amire majd úgy reagálsz, hogy "na, végre Te érted, miről beszélek". Más kérdés, hogy a fentiek fényében tök felesleges pszichológushoz járnod, mivel Te változni nem akarsz, neked így jó. De főleg azért felesleges, mert a kérdéseidet nem neki teszed fel.

Elég mély sebek vannak benned, akár évekig is eltarthat a terápia, hogy a megfelelő helyre integrálódjon a dühöd és kicsatornázzátok a traumákat.

Csak járj tovább, ha úgy érzed, ez a pszichológus nem segít, csak roszabbul vagy, akkor keress másikat.

25

Nem, ez nem így van. Néha kaphatjuk magunkat azon, hogy kényszeresen negatívan gondolkodunk másokról pedig nem feltétlenül van igazunk, csak sose ültünk le, hogy érdemben gondolkozzunk a másik emberről.

"sorba állnak nálam hogy lehetőséget adjak nekik. az utca végéig áll a sor."

És? Akkor rajtuk már nem múlik, vagy nem értem mi a problémád.

A stílusod alapján én biztos nem állnék be abba a sorba, bocsi, de őrülten beképzeltnek tűnsz.

Hol vagy? És gondolom, nem minden egyes ember olyan szar alak. De ha mindenkitől elzárkózol, akkor tényleg senkit nem lesz alkalmad megismerni, hogy meglásd bennük a pozitívat is. Plusz ha belőled süt ez az érzés, akkor nem csoda, ha veled nem is hú de szuperek.

De ez nem csak az ottani társaságra vonatkozik, ez mindenre érvényes: nyitsz új élmények felé? Új hobbi, új közösségek, új kultúrák stb. felé? Csak mert ha mindent leírsz ilyen egyszerűen, akkor magadat zárod ki a világból, csökkennek, egysíkúbbak lesznek az ingerek, és ezáltal egyre kisebb lesz a tűréshatár.

Először csak idegenkedsz, ellenszenves lesznek dolgok, aztán fokozódik ez szépen, simán eljuthatsz majd jó kis pánikbetegséghez is, ahol már a legkisebb kis elkerülhetetlen inger miatt is teljesen ki vagy, és már csak a minimális dolgokat leszel képes megtenni. Az ilyennek nem kellemes az élete, és vele lenni pláne nem kellemes.

Tehát igenis edzeni kellene magad, feszegetni a komfortzónád, oldani a szorongást.