Ez mentség a gyakorikerdesek függőségemre? Mivel tudnám helyettesíteni ezt az oldalt? Tényleg nem egészséges, amit csinálok.

A való életben ilyen vagyok: nem merem kinyílvánítani a véleményem, mert vagy nem hallanak meg, vagy véletlenül rosszat mondok, kinevetnek, és azt hallgatom még napokig. Nem szoktam beszélni, írásban jobban kommunikálok.

Van néhány téma, amiben ki merem jelenteni, hogy nagyon otthonosan mozgok, és értek hozzá, mivel a hobbijaimról van szó. Ezekhez mondhatni szakértelemmel hozzá tudok szólni. Ettől függetlenül van, hogy fáradtságból adódóan rosszul mondom, vagy változik valami, és már nem aktuális a tudásom. Ekkor ugyan frissítem, utánajárok a dolgoknak, de akkor is ciki, és aki jobban tudja, az hülyének néz. Ezért nem szeretek hozzászólni jóformán semmihez. Nem érzem úgy soha, hogy biztosan tudom. Mi van, ha hibázok, mi van, ha rosszul tudom, és elrontok valamit, ami miatt egy harmadik emberrel akaratlanul is rosszat teszek, félreinformálom, és kára származik? Szóval van tudásom, de nem mindig bízom a tudásomban, főleg, ha olyan emberek társaságában vagyok (hobbim közössége, munkahely stb), ahol ők velem egy szinten, vagy magasabban hozzáértők.

Amikor itthon vagyok, akkor gyakran megkapom, hogy "ehhez nem kell diploma!", meg hogy "ez egyértelmű pedig!", vagy "mit nem értesz ezen?!"

Interneten: felbátorodva, felszabadultam írok olyan témákhoz, amivel napi szinten foglalkozom. Bátrabb vagyok, mert jobban bízom a tudásomban.

A pontjaimon (teli 5 zöld) is látszik, hogy a megfelelő topikokban mozogva érdemben tudok válaszolni.

Ha esetleg mégsincs igazam, és valaki visszaír nekem, hogy "te hülye, ez nem így van!", és jól tud érvelni, hogy miért neki van igaza, akkor azt elfogadom, frissítem az ismeretem ez alapján és továbblépek. Ha nincs igazam, kit érdekel, benéztem. Ez van, majd legközelebb jobban tudom. Ha igazam van, az pedig 95%, hogy igazam van. :)

Online nem érzek teljes megsemmisülést, nem érzek szégyenérzetet, ha valamit rosszul tudtam, vagy a fáradtságtól nem jól olvastam el a kérdést és emiatt adok rossz választ. Egyszerűen nem érdekel, kijavítom, bocsánatot kérek a kérdezőtől, és továbbgörgetek.

Visszakanyarodva az itthonlétre: szeretek a gyakorikerdesekre menekülni.

Itt annyira jó látni, amikor 100% a válaszom, mert ezek szerint hasznos vagyok. Jót tettem és ez jól esik. Ha itthon olyat kérdeznek tőlem, amiről halvány gőzöm sincs, nem értek hozzá, esetleg ki is vagyok gúnyolva, hogy nem tudom, vagy hogy miért nem tudom megcsinálni, akkor felnézek valamelyik topikba, megválaszolok valakinek valamit, amiben segítséget kér, és esküszöm már jobb is a közérzetem.

Miért nem megy ugyanígy a való életben? Miért nem tudok a neten kívül megszólalni és kiállni magamért? Miért csak itt bízom magamban?

És ami a legfontosabb: hogyan tudnék leszakadni innen, és ezt a határozottságot átvinni az életembe?

Egyelőre úgy érzem, itt szinte mindig sikerem van, de amint becsukom a böngészőt, visszatérek a komor valóságba, ahol mindenért én vagyok a hibás és a hülye.