Néhány ember miért érez ellenállhatatlan késztetést mások helyesírásának kijavítására?

296

Teljes mértékben igazad van ebben. Hasonlóképp gondolom én is.

#296? "A legjobb egyértelműen az lenne, ha minden ember megtanulná még általános iskolás korában a helyesírást is és a kulturált viselkedést is, de sajnos ez sok esetben nem történik meg, pedig ezeknek alap dolgoknak kellene lenniük."

Igen, ehhez a kulturált visekedéshez pedig egyértelműen hozzá tartozik, hogy a másik hibájára nem a nyilvánosság előtt hívjuk fel a figyelmet, ezzel kellemetlen helyzetbe hozva őt. Már legalábbis ha nem rosszat akarunk neki, hanem jót.

Persze ha valaki alázni akarja az illetőt, akkor ez egy alkalmas módszer – csak akkor ne mondja azt, hogy jót akar neki...

Ha pedig azért teszi nyilvánosan, hogy mások tanuljanak belőle, akkor is tudomásul kell venni, hogy ez a "célszemélynek" rossz, tehát ne tegyen úgy a "támadó", mintha nem tudná, hogy az illetőnek rossz, illetőleg ne vegye alapnak, hogy a cél ez esetben is szentesíti az eszközt...

Őszintén szólva nem is igen tudok olyan "közérdekű javítást" elképzelni, amely annyira fontos és sürgős, hogy emiatt szükséges lenne a hiba bármelyik elkövetőjét közvetlenül kipécézve nyilvánosan kijavítani, kipellengérezni.

Természetesen amúgy nagyon hasznos tud lenni, ha egy megfelelő helyen, megfelelő formában megosztod a gyakori hibákat, és azok javításait, anonim módon, minél kevésbé alázva vele azok konkrét elkövetőit. De az természetesen nem jó megoldás, ha egy ilyen külön közhasznú gyűjteményben példaként megemlíted az "elkövetőket", hiszen akkor ott vagyunk, ahol a part szakad, ugyanúgy alázod az illetőt, ugyanúgy rossz neki. (Amúgy nem gondolnám, hogy ezt ennyire szájba kellene rágnom – de sajnos az előzmények fényében szükségesnek tűnik ez a "túlmagyarázás".)-:

---

"Általában csak a magukat tökéletesnek képzelő embereket zavarja ennyire az, ha kijavítják őket."

"Valóban igaz, hogy sajnos az emberek egy elég jelentős része képes minden apróságot támadásnak venni."

Azt teljesen álságos szövegnek tartom, amikor arra utaltok, hogy értelmes ember örül annak, ha felhívják a figyelmét a hibájára, és hogy túlérzékenykedés az ilyesmit támadásnak venni. Ezek csúsztatások, és őszintén remélem, hogy aki ilyeneket mond, az sem gondolja ezt igazán komolyan – mert ha igen, akkor még nagyobb a baj, mint gondoltam... :-/

Az ilyesmit azért veszi támadásnak, bántásnak, aki annak veszi, mert a helyzetből látható, hogy itt általában tudatosan bántja őt a kötekedő támadó, hiszen, ha nem akarná bántani, akkor venné fáradságot, és magánban szólna neki, vagy név nélkül írná meg a hibagyűjteményt, a köz okulására. Igen, a tapintatosabb, kedvesebb, a másik embert is figyelembe vevő viselkedés a legtöbbször kicsit nagyobb áldozattal jár, mint ha ugyanazt a másik érzéseivel nem törődve teszed meg – de megéri, és a fent említett kulturált viselkedésnek az mindenképpen a része! (Tkp. az egész "kulturált viselkedésre" is igaz ugyanez: általában picit több áldozattal jár kulturáltan cselekedni, mint ugyanazt kultúrálatlanul megtenni.) Tehát jobb esetben "csak" lustaságból vagy figyelmetlenségből bántó ez a nyilvánosan figyelmeztető megoldás, rosszabb esetben pedig szándékosan bántó, megalázó.

Bármelyik is a helyzet, nem csodálni való, hanem teljesen jogos, hogy a megtámadott bántásnak, támadásnak veszi, és ez nem ez ő túlérzékenységéből fakad, hanem abból, hogy ő is látja: valaki kellemetlen helyzetbe hozta őt, méghozzá szükségtelenül, indokolatlanul, és erre ráadásul általában érvénytelen magyarázatokkal jönnek ezek a kötekedők (hiszen se a mások tanításához nem szükséges az illetőt alázni, sem pedig az ő fejlesztéséhez nem jó út ez).

A másik csúsztatás pedig az, hogy "értelmes ember örül annak, ha felhívják a figyelmét a hibájára". Igen, természetesen örül, de ha erre van két út, és az egyik sokkal kellemetlenebb neki, neked pedig csak egy pici fáradságodba kerülne a másikat választani, akkor megint csak ugyanott vagyunk: érthető, hogy ő bántásnak veszi a nyilvános jelzésedet, hiszen "semmiből sem állna" diszkréten tenni ugyanazt.

Szerintem már korábban is írtam azt a hasonlatot, hogy ha valakinek le van csúszva a slicce, akkor mit teszel egy nagyobb társaságban, pláne, ha ismeretlenek is vannak: fennhangon szólsz neki – esetleg azzal az álságos, sőt nevetséges magyarázattal, hogy ebből mások is megtanulhatják, hogy erre oda kell figyelni –, vagy pedig valóban jót akarsz neki, és diszkréten közlöd vele, minél kevésbé hozva mások tudomására, hogy ő hibázott valamit? (csak költői kérdés volt...)

Természetesen utána már rá van bízva a következő lépés, és helyzettől függően lehet olyan reakció is, hogy ő fennhangon megköszöni, pl. ha azt gondolja, hogy már sokan látták, akkor ezzel kicsit tisztába teszi a helyzetet, és elüti a kínos szitut, láttam már ilyet is. (És ugyanígy lehet, hogy valaki szükségesnek látja, hogy nyilvánosan reagáljon a helyesírási figyelmeztetésre, pl.: „Az imént elkövettem egy hibát! Tudom ám, hogy vesszőt kell tenni az »...is, ...is« szerkezetű felsorolás elemei közé, csak véletlenül kimaradt. Köszi annak, aki figyelmeztett!”) – De a folytatástól függetlenül, az, hogy a kezdőlépés valóban bántó-e, vagy nem, az leginkább azon múlik, aki ezt a figyelmeztető lépést megteszi, az ő tapintatlanságán, vagy egyenesen bátnó szándékán.

(Ha privátban figyelmeztetsz valakit, nem bántó hangnemben, nem folyamatos zaklatással, hanem csak mértékkel, visszaogott stílusban, visszafogott mennyiségben, és erre ő első válaszként nyilvánosan kifakad, hogy minek cukkolod ezzel, na az lehet, hogy tényleg túlérzékenykedés... De azért ez elég ritka szitu, lássuk be. – Ugyanúgy az is ritka, ha valakinek szólnak csendben, hogy lecsúszott slicce, és erre ő elkezd kiabálni, hogy hagyd már békén ezzel a lecsúszott slicc dologgal...)

---

És ha már úgyis ismétlünk mindent, akkor azt is újra elmondom, amit már biztos írtam: aki valóban rossz helyesírású, az nem fogja ezektől a kötekedésektől javulni. Ezt szerintem a kötekedők túlnyomó része tudja is, tehát már csak ezért is hamis, álságos duma, hogy "én jót akarok neki azzal, hogy megírom neki a hibáját".

Tehát több különféle esetet látok:

– ha olyannak szólsz, aki tud öltözködni, csak kivételesen lent maradt/lecsúszott a slicce, akkor nem nyilvánosan szólsz neki, gondolom;

– ha olyannak szólsz, aki vélhetően vevő rá, mert amúgy nagyjából jó helyesíró, csak valami konkrét dolgot még nem tanult meg – pl. a vagy elé szimpla felsoroláskor is vesszőt tesz –, akkor ismét csak érdemes diszkréten szólni neki, hogy van egy rendszeres hiányossága, hiszen minek bántanád nyilvánosan, erre semmi szükség;

– ha pedig olyannak szólsz valamiért, akinek szemmel láthatóan nem sok köze van a helyesíráshoz (/ vagy nem tartja fontosnak egy ilyen környezetben), annak aztán végképp feleslegesen írsz, így aztán még nyilvánvalóbb, hogy ha nyilvánosan teszed, akkor csak "belekötni" akarsz, nem lehet valós szándék a tanítás.

(még erre az esetre lehet esetleg valamennyire igaz, hogy "a többiek épülésére" teszed, de még akkor is azt mondom: felesleges konflitkusokat, rossz érzéseket generál, ha ezt mások kipellengérezésével teszed, amikor könnyedén megteheted anélkül is)

– és egy negyedik kategóriának veszem azt, aki nagyon rossz helyesíró, de szívesen vesz ez ügyben minden segítséget, javítást: az ilyen ember is nyilván sokkal szívesebben fogadja privátban, mint ha nyilvánosan van kiteregetve az összes hibája... Én is többször leveleztem már ilyen emberekkel, és eszembe nem jutott volna, hogy nyilvánosan kezdjem el vesézgetni azt, ami az ő gyengeségük. Ha jószándékkal javítod, akkor – bízom benne – neked is az a természetes, ha privátban, barátságos, tapintatós módon próbálsz neki segíteni e téren (is).

Ha pedig nem tudod, hogy az illető melyik kategóriába esik (pl. a 3. és a 4. közül), akkor sem az a célravezető, ha nyilvánosan alázva próbálod meg "kipuhatolni", hogy vajon vevő-e a segítségedre. De persze ha nem a segítés a cél, hanem a többiek szórakoztatása, és/vagy az, hogy bemutathasd, hogy milyen jó helyesíró vagy, az más, akkor valóban nem szempont az, hogy a másiknak jó-e ez, vagy rossz...

---

Köszönöm annak, aki elolvasta, még jobban annak, aki el is gondolkozik rajta.

Remélem, hogy ez valamit segített, előre vitt – legalábbis a szándék az volt. Bántó nem akartam lenni, az biztos. :-)

"ha nem akarná bántani, akkor venné fáradságot, és magánban szólna neki"

Nem nem!

A hiba nyilvánosan szerepel, és az a legjobb, ha ott javítják ki.

Ami pedig erre gyalázkodó választ ad - akár magánban, akár nyilvánosan - az súlyosan problémás ember.

#304: "A hiba nyilvánosan szerepel, és az a legjobb, ha ott javítják ki."

Ez... ez... ez valami teljesen értelmetlen dolog. Mi ez már? Miért kéne ott kijavítani? Hogy?, mi?, miért?, mi van?... Csak kapkodom a levegőt ilyen képtelen furcsaság olvastán. Ez neked hogy jött ki? Helyesírási hibát nyilvánosan javítani? A tárgyi tévedés, félretájékoztatás, a diskurzus érdemi részét illető helyesbítés egészen más tészta, a helyesírás és társai nem tartoznak ide.

Nem azzal téveszted össze, hogy amikor pl. egy sajtótermékben hoznak le valamit hibásan/valótlanul – akár tévedésből, akár szándékosan –, akkor természetesen ugyanazon a fórumon illendő javítani, helyesbíteni? Ez utóbbi valóban így van, akár a lap magát helyesbíti, akár pl. egy érintett, vagy bárki más ír egy tisztázó választ, akkor természetesen annak is ugyanott illik teret adni... Ez az eset jut eszembe arról, amit írtál, de hát ez egy teljesen más szotuáció! Miért kéne a helyesírási hibát vagy hasonló formai(!) hibát ugyanolyan nyilvánosság előtt javítani, mint ahol elhangzott/megjelent? Teljes nonszensz, nem is szokott ilyen történni: általában ha valaki észreveszi, hogy elgépelt valamit, akkor nem javítja utólag ugyanott egy újabb posztban/kommentben, mert teljesen szükségtelen, csak "zaj", nincs érdemi jelentősége. Az emberek a saját apró formai(!) hibáikkal (nyelvbotlásaikkal, elgépeléseikkel, helyesírási hibáikkal) így tesznek, nagyon helyesen – így te ugyan gondolhatod, hogy ha "a hiba nyilvánosan szerepel, és az a legjobb, ha ott javítják ki", de ennek se köze nincs a valósághoz (a bevett gyakorlathoz), se értelme nincs (mert csak felesleges "zajt" okoz), és így semmi észszerű alapja nincs ennek az elvárásnak... Legalábbis én így látom.

Mi volna a cél? Mi volna ennek az értelme? Kinek jó, és kinek rossz? (Mi ennek az egyenlege, merre mutat a mérleg nyelve?)

Kérlek, hogy fejtsd már ki egy kicsit ennek a mechanizmusát, ami miatt ennek így "kellene" történie, mert ahogy én látom (és ahogy bővebben kifejtettem fentebb), értelme ennek nincs, kára viszont rengeteg. Vagy ha esetleg arra rámutatsz, hogy amit írtam, abban hol a hiba vagy az aránytévesztés, azt megköszönöm. (Ez természetesen nyilvános válaszba való, hiszen a beszélgetés ÉRDEMI részéhez tartozik! :-) Ha viszont csak arra szeretné valaki felhívni a figyelmem, hogy azt egybe kellett volna írnom, hogy "előrevitt", akkor azt, legyen kedves, magánban tegye meg... ;-)

Kieg.: A fenti, hisszebb válaszomban még nem írtam arról a szempontról, hogy ezeknek a javításoknak (és azok reakcióiknak) az olvasása a közönség számára is leginkább csak zavaró, esetleg szórakoztató (de a legritkább esetben hasznos), de a jelen válaszolban már említettem, tömören: "zaj". Ennek a mértéke sem elhanyagolandó...

Szerintem semmi megalázó nincs abban, ha valaki kijavítja másoknak a hibáit. Mindenki tudja, hogy senki sem tökéletes és hogy nem léteznek határtalan tudással rendelkező emberek, épp ezért bárkivel előfordulhat, hogy elront valamit.

Másokat kigúnyolni emiatt természetesen nem elfogadható, viszont a hibák korrigálását meg lehet tenni sértegetés nélkül is.

Egy olyan mondatban például semmi bántó nincs, hogy "A bagoly szót ly-vel kell írni.".

Aki ennyin is megsértődik, az valóban túlérzékeny. Az pedig a másik része ennek a dolognak, hogy kulturált ember nem kezd el trágárkodni és hőbörögni még akkor sem, ha nem tetszik neki valami.

Szerintem normális esetben örül annak az ember, ha kijavítanak valamit, amit elrontott, mert így legközelebb ugyanazt a feladatot jól tudja majd teljesíteni. Én legalábbis így vagyok ezzel.

A privát üzenetek írogatásának pedig semmi értelmét nem látom, egyrészt, mert sokan zaklatásnak hiszik ezeket az üzeneteket, másrészt, mert sok internetes oldalnak nincs is ilyen funkciója.

Arról is szó esett már ez alatt a kérdés alatt, hogy a helyesírási hibák szerencsétlen esetben akár a szöveg teljes jelentését is megváltoztathatják, éppen ezért hasznos dolog az, ha korrigálják őket.

Arra, hogy miért írnak be ilyeneket a kérdéshez, míg más aki szintén láthatja, hogy ott a hiba de nem érez erre ellenállhatatlan késztetést, hogy ezt beírja a kérdés alá.

Na aki beírja az egyszerűen nem bírja megállni, hogy ne tegye.

Ja, hogy ezt a kérdezőnek szántad, mert "a kérdésben van a válasz", ugye? Oké, átadom, ha találkozom vele. :-)

[Remélem, hogy én nem kérdeztem ilyesmit. :-) Én nem ismerem el az "ellenálhatatlan késztetés" létezését: töretlenül bízom benne, hogy itt emberek vannak, akik mindennek ellen tudnak állni, ha akarnak (– kivéve a kísérést, haha :-). És ezért megpróbálom elmondani nekik, hogy miért lenne jó ellenállni, és miért rossz ellen nem állni. És közben még a trollokat is etetem, akik tolják a pirosakat – csak nyugodtan, csak folyvást, csak folyvást!... értékeljen nyugodtan, aki ellenálhatatlan késztetést érez... ;-) ]