Miért kell szégyellni (30 felett) a mamahotelt? Miért ez a nagy megbélyegzés az EU 2. legszegényebb országában?
Egy másik kérdésemnél megkaptam a magamét, úgyhogy ebből a kontextusból érdekelne a válasz.
Mi a gond, ha valaki felnőttként a szüleivel él, ha nincs barátnője és nem is akarja más zsebét tömni az albérlettel, ahol még egyedül be is kattanna?
Kinek milyen joga van ebben ítéletet hozni főleg a magyar fizetések tudatában?
Rengeteg cikk szól arról, hogy nálunk csak Bulgáriában alacsonyabb a minimálbér meg az egy főre jutó vásárlóerő (a jólét legfőbb mutatója).
Vagy itt mindenki +600 ezreket keres fejenként akik itt osztják az észt a mamahotel témában?
Nekem amúgy nettó 280 a fizum pedig informatikusként végeztem az egyetemen. Ebből lejönne kb. 150 ezer albérlet (vidéken) és maradna 130 ezer a rezsire/kajára/ruházkodásra/autófenntartásra (ingázom elég nagy távolságot) meg egyéb fontos kiadásokra.
Akkor a prostitúció is elfogadható dolog Ukrajnában, mert sok ott a szegény?
Csak mert sokan élnek mamahotelben, attól még nem lesz jó dolog.
#12
Senki nem mondta, hogy jó dolog
#13
Akkor mi itt a kérdés? Gondolom a kérdező is tudja, hogy 30 felett, középkorú felnőttként a szülőkkel lakni baromi gáz.
Részben megválaszoltad a saját kérdésed.
Az én álláspontom a dologban, hogy biztos sok olyan fiatal és felnőtt egyaránt van, aki nem tud igazából mit kezdeni az életével vagy felelőtlen esetleg simán csak kihasználja a felmenőit, s sodródik az élettel. De sok olyan is van, akinek nem sok választása van lehetőségek híján, minthogy otthon él.
Emberi mentalitásnak is köszönhető, hogy ki mit szégyell. Hiszen, ha körbe nézel kevés ember gondolkodik logikusan. Sokan akarnak tudni mindent a másikról, s a másik fél privát szféráját sem tisztelik. Ha közvetlen vagy és mesélsz, akkor kapod a "címkéket", s ahogyan a fenti hozzászólásokból is látod sok ember meggyőződése, hogy minden csak rajtunk múlik. Nem fog elgondolkodni azon, hogy nem kereshet mindenki százezreket, s nem lehet mindenkinek menő munkája, mert ha így lenne, akkor például a kukákat ki vinné el? Ki menne el eladónak vagy mondjuk tanárnak. Csak ez a két szakma az, amit példának hoztam fel, hogy szükséges, de a keresetből nem tud egy ember önálló lenni.
Ahogyan fentebb is írtam az emberek szeretnek mások életében vájkálni, s mindent tudni akarnak róla. Ha távolságtartó leszel, akkor elkezdenek kombinálni, agyalni, s lehetséges dolgokat feltételezni, amit tényként kezelnek. Ha pedig közel engeded őket hiába vagy őszinte, s mondod el terveidet mondjuk azt, hogy gyűjtesz, vagy vársz egy lehetőségre, aminek köszönhetően változtathatsz az életeden, mert ő csak addig fog eljutni a gondolkodásban, hogy te otthon laksz.
Én 32 évesen költöztem el otthonról úgy, hogy előtte már eldöntöttem, hogy ha lesz egy lehetőség azonnal megragadom. Sajnos anyám nem megfelelő élettársat választott magának továbbá ezek állandó panaszkodásba torkollottak, s én meg már idegileg nem tudtam elviselni azt, hogy ment a nyávogás mennyire nincs pénz, de mindkettőnek a szájában ott volt a cigi, s az élettársnak meg pia a kezében úgy, hogy adtam bele a rezsibe, s megvettem mindent, ami kellett.
Láttam, hogy anyagilag nincs lehetőségem tovább képezni magam, hitelt pedig nem akartam felvenni. Tulajdonképpen egyedül maradtam ezzel a problémámmal, mert tudtam, ha valakinek kiöntöm a szívem, hogy mennyire elcseszett életem van, akkor rögtön azt a választ kapom, hogy miért nem költözök el? Ami nem lett volna egyszerű dolog, hogy szinte az egész fizetésem elment a kiadásokra. Aztán megismerkedtem egy pasival, akihez néha feljártam a fővárosba kicsit kikapcsolódni. Talán ő volt az egyetlen, aki nem ítélt el. Ez volt a lehetőség számomra, mert neki is anyagi problémái voltak, s feldobta az ötletet, hogy költözzünk össze és legyünk lakótársak. Akkor fél évet vártam még gyűjtöttem. Volt, hogy nem is ettem annyira megszorítottam a nadrágszíjat, majd csupán a ruháimmal a hónom alatt felköltöztem.
Ahogyan fentebb is írtam az emberek szeretnek más magánszférájában turkálni, s emellett szeretnek kombinálni. És itt jön a történetemben a csavar. Ugye a fizetésemből nem tudnám magam önállóan, s egyedül fenntartani, hitelt felvenni se akarok, s nem is kapnék. A jelenlegi munkahelyemen mindenkinek egységes a fizetése, s mindenki tudja, hogy mennyi a keresetünk értéke.
Nem titok, hogy egyedülálló vagyok, mint ahogyan az sem, hogy két lehetőségem van: anyámmal és az élettársával együtt élni, vagy kicsit szabadabban, nyugodtabban, de felezett albérleti költség mellett egy lakótárssal. A magánéleti célzásom arra utalt, hogy előtte mamahoteles voltam, de most pedig meleg férfi lettem. Ugyanis nagyjából két hete szerelmet vallott nekem a kolléganőm, s beismerte, hogy sokan le akarták beszélni rólam, mert hogy ne kezdjen már egy meleg férfivel. És gondolkodjon már, mert hát mégis egy férfivel élek együtt.
Emiatt van az embereknek megannyi szégyen és szorongás, mert mindig van valaki, vagy valakik, akik leírják a másikat vagy pedig "felcímkézik" úgy, hogy nem érdekli őket a realitás, logika és legutolsó sorban, hogy tulajdonképpen mi is az igazság.
#15
Lehet másik munkát vállalni, új karrierbe vágni, külföldre költözni stb…te csak lusta vagy kilépni a komfortzónádból.
Hát nem tudom. Szerintem nem gáz. Én 32 éves vagyok 1,5 milliós nettó fizuval és egyelőre otthon lakom, mert éppen saját házat keresek, de most iszonyatosan nem jó az ingatlanpiac. Kevés a jó ár-érték arányú ingatlan és Veszprém megyében egy értelmesebb ház kb. 100-120 millió körül van. Szóval egyelőre mamahotel, de közben gyűjtöm tovább a pénzt meg nézegetem az ingatlanokat.
Én nagyobb gáznak tartom azokat akik ugyan albiban laknak de semmit nem tudnak félretenni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!