Miért vagytok előítéletesek??

Én azért vagyok előítéletes, mert akik túlzottan függők, azoknál azt tapasztaltam, hogy a játékban élvezettel bántják, alázzák a másikat. Akár írásban (a játékban nyilvánosan), akár a játék-élményüket teszik tönkre. A sértegetésből pedig sokszor próbálnak meg úgy kibújni: "hahaha, ez cska a játékbeli karakterem volt, de szánalmas hogy komolyan vetted". Nem válasszák szét tudatosan, hogy mi az amikor önmaguk kommunikálnak és mikor a játékbeli karakter. A felelősség elkerülésére/áthárítására mindenesetre jó módszer mindent "a játékbeli aktuális karakterre" fogni.

A másik alázásával gondolják hogy "nekik jobb lesz", sérült lelkük megnyugvást nyer vagy nem tudom.

Legyen bármilyen ünnep, karácsony stb, mindig a játékot nyomják.

Nem tudom: az életben milyen álmaik-vágyaik voltak, amelyeket nem akartak, nem tudtak vagy nem mertek megvalósítani de úgy érzem, hogy az emiatti lelki feszültséget azokon próbálják levezetni akik erről nem tehetnek.

Természetesen se párkapcsolat, se semmi... Van olyan, aki már több évtizede ezt nyomja.

Egyébként sokszor az volt az érzésem amikor ilyen játékba benéztem, mintha valamiféle laktanya-beli beszélgetéseket hallanék: kinek hány nője volt, piálás, "hejj milyen jó volt 4 napja este, hány csajt szedtem fel, mekkorát buliztunk", a baj az, hogy az egész hazugság, mert az illető abban az időpontban is a gépnél volt és játszott.

Nagyon népszerűek még különféle undorkeltő témák felhozása, erről részletesen, minél visszataszítóbban eszmét cserélni.

#3 voltam.

Elég csalóka ez az egész, mert azt az illúziót adja az illetőnek, hogy a virtuális világban "valami történik", ha az életben vannak megoldandó problémái, vagy nem találja a helyét, a játékban még lehet király, "nem baj bármilyen is az élet", a játékba bele tud menekülni. Van akivel beszélgetni se lehet már szemmiről, mert mindent poénnak vesz, arra vágyik hogy mindig mindenen nevetgélhessen.

Ismertem olyat, akinek a végén már semmi más gondolata nem volt, csak hogy "mikor mehet ismételten játszani", mert az életben nem volt se társaság, se párkapcsolat, de ezzel szembenézni fájdalmas lett volna. A játékban meg jól telt az idő.

Jópár éve olvastam egy házaspár történetét, egyikük függő lett, a másikhoz gyakorlatilag nem is szólt, végül egyik nap a másik fél elment otthonról és keresett egy helyet ahol lehet netezni, onnan üzent a másiknak: "beszélgetnünk kellene"...

Addiktológus biztos jobban ki tudná fejteni: mit okoz ez a függőség a személyiségben.

Kérdező: a "kérdésben szereplő nicknevedre" reagáltam, ezért írtam csak a játékfüggőségről.

A kommentedben való pontosítást illetően: nem nézek le senkit és nekem se papír, se kereset nem számítana például párkapcsolat szempontjából.

Ha bizonyos emberek társaságából elmenekülök az nem azt jelenti: lenézem őt. Például alkoholistával nem lennék együtt, se olyannal aki szerencsejáték-függő (csak ha segítséget elfogad).

#2:

Azt ugye tudod, hogy ez ugyanúgy rájuk is vonatkozik? Mert bizony ők is ugyanúgy lenéznek másokat, csak te nem tudsz róla.