Tényleg velem van a baj, ha szerintem egy gyerek ugyanannyit ér, mint egy felnőtt?

Igen is eléggé mérvadó.

7 éves korom óta járok egy edzésre ( AIKIDO ), 11 évesen már a nálam fiatalabbakat tanítottam, 18 éves koromra meg lett az első mester fokozatom ( 1.dan ) , 20 évesn meg lett a sportedzői képzésem.

Idén megszereztem a második mester fokozatot ( 2.dan ).

Nekem a gyerekek a mindenem, az egyesület és az ott tanuló gyerekek.

Sokkal fontosabb egy gyerek, aki a jövő lesz, mint egy felnőtt.

Számomra a gyerekek tanítása a legjobb és ez adja a boldogsábomat.

23 éves koromra sokkal több dolgot tettem le az asztalra, mint a legtöbb felnőtt körülöttem, úgyhogy tudom, hogy van akinek 50 év alatt semmi nem jön össze, és van akinek 30 év alatt, a világ összes dolga sikerül.

Egy gyerek élet mindig is fontosabb lesz egy felnőtténél, még az enyémnél is.

Fel tudnám áldozni egy gyerekért az életemed. De egy felnőttért sose.

"Az ég világon semmi különbség nincs köztük, azon kívül, hogy más időpontban jöttek a világra"

:) LOL

Ez épp elég.

A felnőttség nem egyszerűen azt jelenti, hogy idősebb, hanem azt, hogy más a gondolkodása, viszonyulása a világhoz. Normális fejlődés esetén sok minden elvárható tőle, ami a egyermektől nem. Pl. felelősségvállalás.

Jogi értelemben egyébként a jogokat és kötelességeket nem egyszerűen a korhoz kötik, hanem az értelmi fejlettség szintjéhez. És nem a 18 év az egyetlen korhatár normális fejlődés esetén. Pl. az ovodások még nem tudnak olvasni, a kisiskolások szövegértése nem megbízható stb.. Persze a kor sem biztosítja, hogy rendesen tudsz olvasni, és helyesen értelmezni a szövegeket. Erre vannak pl. az érettségi vizsgák. Ha ott megfeleltél, akkor úgy kezelnek, hogy tudod mit csinálsz, azaz felelősségre vonható vagy.

Nem lehet úgy leegyszerűsíteni a kérdést, hogy "mennyit ér". Jogi értelemben, mint említettem a joggal mindig együttjár kötelesség is. Ez függ a képességektől is(lásd fent).

A gyermek kötelessége, hogy tanuljon, de ennek biztosítása a szülő felelőssége is.

A "mennyit ér" pedig egyébként sem abszolút kategória. Pl. a gyermek nem ér munkaerőként annyit mint a képzett felnőtt. De a képzett egyetemről éppen kikerülő nagykorú sem ér annyit mint az adott munkakörben húsz év tapasztalattal rendelkező.

A felnőtt értéke az addigi életében szerzett tudás. Ez valós érték, függetlenül attól, hogy mennyire hatékonyan képezte magát, vagy, hogy több is lehetett volna.

A gyermek értéke a lehetőség, hogy értékessé válhat. Ez "csak" potenciális érték.

Ahogy a közgazdaságban is megkülönböztetik a jelen értéket a jövőbeno értéktől.

A másik:

A gyermeket (kutyát) érő bajokra, problémákra azért vagyunk érzékenyebbek, mert logikus módon, ők többnyire még nem tehetnek saját helyzetükről. Viszont mikortól önnáló vagy és szabad dötési jogod van, onnantól te formálod az életed. Többnyire a felnőtt felelőssége, hogy milyen helyzetben va.