Miért van ennyire sok rosszindulatú bunkó ember?

A kereskedelem szépségei...

Gondolom ő volt az utolsó csepp a pohárban,ami aztán kiborult.Sokszor nagyon nehéz az emberekkel,és sok időbe telik megtanulni kezelni őket,pontosabban a viselkedésüket,de nem lehetetlen.

Személyszerint mikor már utálom az embereket kiveszek pár nap szabit.Megérti a főnök is,tudja már,hogy mindenki jobban jár így.

Én mint szintén egy eladó azt mondom neked, hogy jogos!

A vásárlók azt hiszik, hogy nekik mindenhez joguk van! Köszönni egyik sem tud, amikor bejön, de már azonnal kell neki minden! Volt, aki azért volt felháborodva, hogy ki kell fizetnie a terméket!! Mert az ő idejében ilyen nem volt!

És ha vissza kérdeztem volna, hogy mikor? Az ókorban? Akkor természetesen én vagyok a szemét.

Nem véletlenül mondják, hogy a vásárló egy külön állatfaj.

* őskorban.

Bocsi😋

"kiabálnak hogy van itt valaki stb. Hát hogy lehet valaki ennyire fogyatékos?! Persze hogy van itt valaki de éppen szarni ment vagy egy gyors cigite ugrott ki! Miért kiabál ég a ház?"

Érdekes, mert máskor meg a sorstársad RAJTAM kéri számon, hogy miért nem jeleztem kellő hangerővel, hogy ott vagyok és rá várok.

Persze, mindig a vevő a hibás.

Az általad leírtak alapján minden együttérző ember kapásból azt mondja, hogy igen, jogos.

Viszont szerintem érdemes az alábbiakat is figyelembe venni, esetleg megfontolni.

i) az adott helyzetet kívülről megfigyelve, nem pedig csupán az egyik fél szubjektív véleményét ismerve lehetne érdemben megítélni, és még azt az ítéletet/véleményt is erősen meghatározná a megfigyelő szubjektuma --> a kérdést itt, így feltéve valószínűleg egy jó érzést okozó, az önigazadat támogató megerősítést fogsz kapni.

ii) nem belemenve, hogy tényleg milyen érzelmi/idegi állapotban, korábbi esetek miatti frusztrációs hatás alatt talált meg az említett vevő az alpári dolgaival, de egy a leírásod szerinti kifakadás a te szempontodból sem szerencsés kezelése a dolognak: úgy vélem valamilyen szinten benned is rossz érzést okozott (a saját kezelési módod) és most itt próbálod megtalálni a támaszt, hogy helyesen jártál el. --> A kulcsszó itt az asszertivitás. Ha a neten beütöd rengeteg - túl sok - infót találhatsz róla. Röviden a lényeg: önérdek érvényesítő kommunikáció. Ez nem valami értelmiségi hókusz-pókusz, meg a másik fél szeretetének és végtelen megértésének mindenáron való eröltetése, hanem hogy a helyzettől függően, a másik fél kommunikációját is figyelembe/alapul véve veszel részt az adott szituációban. És ennek lehet része egy egyértelmű, határozott, akár kívülről nézve még durvának tűnő válasz/kérdés a másik fél felé, de fontos, hogy az a saját megélt érzésből, annak egyértelmű és nyílt megfogalmazásából induljon ki, valamint világosan tartalmazza, hogy mit vár/fogad el, vagy éppen mit nem a másik féltől. Egyszerűen hangzik igaz? Persze, csak amikor idegállapotban van az ember, akkor szokott ez nagyon nem összejönni. :)

Zárásként: nem vagyok kommunikációs guru, és sajnos nem egy esetben nálam is elgurul a gyógyszer néha, de próbálom gyakorolni a fent írtakat, és egyértelműen és biztosan állíthatom, hogy tud múködni. Néha még legnagyobb hangon, magának dolgokat ordenáré módon kikérő, meg vagdalkozó ember is észreveszi magát, ha olyan válaszviselkedéssel szembesül, ami nem a szokványos. Persze van, amikor meg nem, de hát ilyen az élet. ;)