Úgy szégyellem, hogy ilyen a reakcióm, de úgy böki a csőrömet. Te hogy reagálnál?

Hogyan reagálnék? Leginkább sehogy. Figyi. Ezzel a másokhoz való hasonlítgatással csak saját magadat teszed tönkre. Saját tapasztalatból mondom, jelenleg én is hasonló szituban vagyok. Nem egyszer azon kattogok, hogy de ez mit csinál,az mit ért el, én meg bezzeg... Ne! Az élet igazságtalan, ha tetszik,ha nem, viszont ha akarunk valamit és teszünk érte, elérhetjük. Lehet több idő alatt térül meg és nem pottyan az ölünkbe, de ez van, el kell fogadni. Van,akinek könnyebb,van,akinek nehezebb. Semmire nem mész azzal,hogy ilyeneken rágódsz, csak az idegeidnek és a lelki-mentális állapotodnak ártasz vele hosszútávon.

Persze azt is hozzátenném,hogy akinek látszólag, külső szemmel nézve hiperszuper élete van,azoknak sem problémamentes az életük, ugyanúgy megvannak a saját nehézségeik, hétköznapi gondjaik, csak éppen lehet más téren, stb. De mondom, értem mire gondolsz, de hidd el,hogy csak magadtól veszel el felesleges energiát azzal,ha ilyesmiken pörögsz.

Saját érdekedben szerintem minél előbb szállj le erről a vonatról, mert nagyon messzire tud vinni az, hogyha ilyen instahősökkel hasonlítod össze magadat.

Én ezért is hagytam abba a face és insta használatot, mert nagyon rosszat tett a mentális egészségemnek, amikor állandóan azt láttam, hogy általam senkinek tartott embereknek hogy bejött az élet, én meg sehol nem tartok.

A másik módszer pedig a másik irányú összehasonlítás volt: a kötelező közösségi munka keretében elmentem egy fogyatékos gyerekeket nyaraltató táborba egy barátnőmmel önkéntesnek, két hétre segítettünk a gondozásukban.

Na, azóta valahányszor elkeseredem, hogy csóró vagyok, szerencsétlen vagyok, stb, csak felidézem néhány emlékemet abból a táborból, és mindjárt másként állok a dolgokhoz.

Külfödön voltak vagyonos osztálytársaim. Az egyik volt a legindulatosabb abban, hogy a külföldiekkel hogy bánnak, könnyített dolgozatot íratnak velük, stb, amíg ő milyen keményen küzd...

De neki már ki volt taposva az útja, az egyeten dolga csak az vot, hogy átmásszon a 12 évfolyamon, az mindegy volt, hogy pocsék jegyei voltak és évet is ismételt, de az se volt baj, csak az volt a lényeg, hogy érettségizzen le, és érettségi után várta a családi vállalkozás, most ő abban az étteremben főnök.

Én ezt nem irigylem tőle. Ennyire függni a családomtól és tudni, hogy nincs lehetőségem önállósodni mert ahhoz se végzettségem, se eszem ninsen, nem lenne jó.

Amúgy a volt főnököm is családi vllakozásban dolgozik. Szülei elterjeszkedtek és az egyik helyet a férjének és neki szánták.

Csak azért képes boldogulni, mert az anyja és a férje intézett minden, neki elég bemenni és figyelni az alkalmazottakra, amúgy nélkülük szerintem rögtön elveszne. Ezért is mondom, hogy szoorúak ezek a családi vállalkozások, mert, kinek nincs ügyessége, nem tud önállósodni.

Tehát tisztában vagy azzal, hogy baromira mérgezed magad azzal, hogy irigykedsz másra. Ez már nagyon jó lépés, fél gyógyulás!

Lelkigyakorlat: Amikor azon kapod magad, hogy már megint irigykedsz rajta, akkor gyorsan elgondolkozol azon, hogy hányan nyomorognak olyan szinten, hogy még az ivóvíz is luxus számukra, ill. és hálát adsz az égnek mindenért, amid van, beleértve az egészséget is.

És ha ez segít, akkor a facebookról állítsd le az ismerős követését, ne lássad annyira a dolgait. Viszonylag hamar el fognak tűnni, és nem böki se a szemed, se a csőröd. Viszont ha folyton nézegeted, akkor mindig az ő vackai jönnek elő, a Facebook már csak ilyen.

Szóval nézz pozitív tartalmú oldalakat, amik inspirálnak.