A tudományhívők szerintetek dührohamot kapnak amikor valaki a lélekről beszél?

A tudományos módszertan egy gondolkodásmód, ami azzal jár, hogy az ember nem foglalkozik olyan dolgokkal, amelyek nincsenek bizonyítva.

Az ember nem kezdi el a Harry Potteres varázspálcák hatástalanságát bizonygatni például, mert semmi értelme nincs, ahogy a vallási téziseket sem, mert az is ugyanebbe a katogóriába tartozik.

"De mégis hogyan reagálsz ha egy barátod azt mondja neked, hogy neked nincs lelked. Vagy hogy pokolra jut a lelked? Elkezdesz tudományos előadást tartani, hogy miért is nincs lélek? Vagy leostobázod? Vagy hogyan reagálsz?"

Miért kellene erre nekem reagálni? Arra sem reagálok, hogy 'huss és pöcc', meg 'leviosóma' és lebeghet egy tárgy, mert még sosem láttam ilyesmit bizonyítva, a lélek fogalma dettó, az hasonlóképpen szórakoztató mesének is beillik.

Mondjuk nem teljesen hasonló, mert a lélek szó és képzései bekerültek a nyelvbe és azoknak már van értelme, például hány lélek él a településen, vagy nagylelkű valaki, esetleg lelkes rajongó, vagy lélekharang, elszáll belőle a lélek, stb... ez utóbbi szimplám azt jelzi, hogy meghal az illető, annak a költőibb megfogalmazása, de hogy lélek lenne valójában, azt bizonyíték hiányában értelmetlennek tartom, hiszen semmi nem támasztja alá az ilyen kijelentéseket.

Ja, hogy a Bibliában szerepel? A 'huss és pöcc' is szerepel egy könyvben, ugyanaz az eset...

Visszatérve az előzőre, ha tényleg ilyeneket mondana nekem valaki, az kissé rosszul esne, mert ha azt mondják nekem, hogy nincs lelkem, én úgy érteném, hogy kegyetlennek, vagy szívtelennek tartana az illető, vagy az, hogy pokolra jut a lelkem, meg számomra azért esne rosszul, mert ezzel feltételezhetően gonosznak, vagy egyenesen antiszociális bűnözőnek vél és ez nem lehet pozitív normális ember számára, de ugye erről már írtam, ezek nyelvi vonatkozások, egy egy szónak van átvitt értelme, ami konkrétan is meghatározható.

Távolabbról megközelítve intelligens ember nem fog vallásosakkal vitázni, maximum megjegyzi,hogy ő nem hisz ilyen dolgokban és ennyi, lerázza valahogy magáról az illetőt, jobb esetben igyekezvén elkerülni, hogy ezzel sértődést, vagy megbántást okozzon.

Neem erről van szó, engem az zavar, hogy bitonyítatlan dolgokra esküsznek. Az embernek olyan érzése van, hogy bármire képesek, mert bármit benyalhatnak, ha valamiért nekik az hihető.

Megjegyzem például az inkvizíció, vagy az Iszlám terrorizmusa, fanatikus kegyetlensége és agilissége jelzi is ezt, hogy milyen veszélyes lehet egy hit, meg a vallásháborúk szintén. Nem azt állítom, hogy félni kell minden vallásostól, csak azt, hogy bizalmatlan leszek velük szemben, mert sosem lehet tudni, ki mennyire távolodott el a valóságtól.

Ateista az, akit hidegen hagynak a vallasok, a vallasmagyarazatok, leginkabb nem foglalkozik veluk, nem tulajdonit nekik nagy jelentoseget.

Erre hogyan lehet buszkenek lenni? Te vajon buszke tudnal lenni arra, ha nem erdekel az okori szanszkrit irodalom, vagy Papua-Uj Guinea tortenelme?