Szerintetek mai napig létezik valamiféle stigmatizáció az egyedülálló emberekkel szemben?

Ez sokszor felmerül bennem kérdésként, hogy tulajdonképpen ez valós vagy a szingli emberek hajlamosak túl személyesnek venni minden a magánéletükre irányuló kérdést. Egyrészt az biztos, hogy van még, hogy idősebb rokonok firtassák ezt a mikor lesz párod, esküvőd, gyereked típusú dolgokat, de ugyanakkor meg minden létező statisztika szerint egyre többen élnek egyedül, szóval egyre kevésbé kirívó az, ha valaki akár 30 éves kora után is szingli. Ha anyagilag megengedheti magának és él társasági életet, akkor egyáltalán nem biztos, hogy boldogtalanabb sok kapcsolatban élőnél. Végülis az, hogy valaki megházasodik, vállal gyereket még nem garancia arra, hogy "révbe ért", nem biztos az a család egyben is marad majd. Még mindig van az a narratíva is, hogy "az biztosan b.zi", akinek hosszútávon nincs nő az életében, de másrészről meg igazából csak az ilyen igazgató, politikus, fontos emberek szintjén foglalkoznak vele sokan, az átlag Jóska magánélete a kutyát sem érdekli.