Miért nem tud meghatni a szeretteim halála?
Figyelt kérdés
Amióta az eszemet tudom magányos vagyok, lehet hogy ezért? Szomorú vagyok egy kicsit és elgondolkodok rajta mennyire fog hiányozni. És sajnálom az illetőt kemény 1-2 percig utána mintha semmi se történt volna. Egyáltalán nem érzek semmi szomorúságot. Miért? Szívtelen lennék? Mert nem vagyok szemét senkivel meg semmi, sőt segítek is bárkinek aki megkér bármiben. De ez a halál dolog nem tud elszomorítani. Szerintetek miért? 27 éves vagyok.2021. okt. 8. 19:50
1/13 anonim 
válasza:
válasza:Te sem félsz a haláltól igaz? :)
2/13 anonim 
válasza:
válasza:Nem kötődsz semmihez. Én is ilyen voltam meg vagyok is. Alkati kérdés.
3/13 anonim válasza:
válasza:Amúgy azért is nem tud meghatni, mert nem úgy kezeled a "halált" mint egy átlag ember. Egyszerűen van aki természetesnek veszi, és nem valami félelmetes dolognak. De ezt onnan lehet tudni, hogy pl Te sem félsz tőle.
4/13 A kérdező kommentje:
Akkor ez azért van mert nem félek a haláltól?
2021. okt. 8. 20:01
5/13 anonim válasza:
válasza:Másképp tekintesz rá.
Végül is egy körforgás az egész. Csak haza térünk. Vissza oda ahonnan jöttünk :)
6/13 anonim válasza:
válasza:Én is magányos vagyok, de én már rájöttem arra hogy akivel nem foglalkoznak eleget életében, és leszarják, azok viselkednek így.
Engem születésemtől szerettek, rám tették fel az életüket a nagyszülők nem túlzok ha azt mondom jobban, mint a saját szüleim(amennyit a munka engedett szabadidőt)
Nagyon sok időt töltöttem velük, így visszaemlékezve talán még többet is mint a korombeli barátaimmal, én értékeltem azt ha süthettünk valamit, vagy főztünk, amikor már lehetett azért, berúgtam idősebbekkel is, és sokkal jobban éreztem magamat.
Nem akartam válaszolni mert tudtam hogy megint elbőgöm magam mint egy kiskamasz, na mindegy :(
7/13 anonim válasza:
válasza:Gyerekkoromban én is ilyen voltam, és nagyon sokat szenvedtem emiatt. Később egyre javult a helyzet, most már tudok sírni egy-egy családtag temetésén. Én amúgy félek a haláltól, nem hinném, hogy van összefüggés.
8/13 A kérdező kommentje:
6# Régebben foglalkoztak velem hogy igy mondjam mármint én is sütöttem a mamámmal , nagybátyámmal és boldogság tölt el mikor vissza emlékezek ezekre. És érzek is egy kis lelki fájdalmat hogy azok az idők elmúltak. De mikor meghalnak ezek a fontos emberek nem tudok sírni se rosszul érezni magam. Olyan mintha már akkor elfogadtam volna hogy meghalnak mielőtt még az bekövetkezett volna. Vagy hasonló, nem tudom leírni és nem is értem ezt , vagy magam.
2021. okt. 8. 20:44
9/13 A kérdező kommentje:
#7 Én jelenleg undorodok magamtól hogy legalább 1 könnycseppet nem tudtam értük kicsikarni amikor szeretem őket. Én mindig is ilyen voltam sajnos. Lassacskán minden rokon eltávozik.
2021. okt. 8. 20:46
10/13 anonim válasza:
válasza:Régen velem is nagyon ez volt, de miután megtudtam, hogy a mamám meghalt, nem telt el 1 óra és már sírtam mint valami csecsemő és néha még mostanában is rám jön ez az érzés. Mondjuk ő kb 5 hónapja nincs köztünk és kb anyám, nagyanyám, s legjobb barátnőm volt egyben, kis híján bármit megosztottam vele és életem minden nagy eseményén szerettem volna, ha ott lett volna. Kicsit úgy érzem, kurta élete volt, de a jóból ugye keveset adnak.:(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!