Mennyi ideig "egészséges" gyászolni a szeretteinket?

Nem olvastam vegig, de ezeken mindenki átmegy. Mindenki meghal, mindenkinek meghal valakije.

A halál sajnálatos dolog, de természetes. Ne vergődj ennyire.

A gyásznak nincsen időkorlátja, ellenben szakaszai vannak, amiken most te is keresztü mész. Egyénenként eltérő, hogy meddig tartanak ezek a szakaszok. Ne legyél türelmetlen önmagaddal, 5 hónap kevés idő! Ne erőltesd, idő kell míg feldolgozod a téged ért veszteséget. Majd tovább lépsz, ha készen állsz rá.

Ez nem egy "gyógyíthatatlan seb az életedben" -ahogy fogalmaztál-. Idővel elfogadod a tényt, hogy a nagyszüleid sajnos meghaltak, de az élet megy tovább. Gondolsz majd rájuk - némi fájdalommal -, de ezek elsősorban pozitív emlékek lesznek.

Nekem két éve halt meg anyukám, azóta is folyamatosan pszichológushoz járok, és még messze van a feldolgozás vége.

Abszolút egyéni, hogy kinek mennyi időre ragad le egy gyászfázisban. Nincs szabály, hogy mikor tart túl kevés vagy túl sok ideig.

Addig gyászolja, ameddig jól esik neked és ameddig úgy érzed..., hiszen fontos személyek voltak az életedben.

Egyénfüggő,hogy kinek mennyi időt vesz igénybe a gyász,de kitartást és részvétem. <3 Én 1 hónapja vesztettem el egy szerettem, még annyira frissnek tartom ezt a helyzetet és mivel vele nőttem fel, szinte az egész gyermekkorom része volt, tuti gyászol i fogom 5 hónap múlva is.

Édesapám idén 14 éve halt meg, illetve nagymamám 2 hónapja.

Mint mindenhez, ehez is idő kell míg hozzászoksz hogy már nincsenek ott a közeledben, nem mehetsz el hozzájuk látogatóba, nem vesznek részt többet a hétköznapjaidban, stb. Soha többet!

Számomra a mai napig nem sikerült elfogadni édesapám elmentét, de idővel beletörődsz a ténybe, és éled tovább az életed. Mást nem tudsz tenni. Visszahozni nem tudod őket, sem mást nem tudsz tenni az "ügy érdekében".

Gondolj a szép elmékekre, az együtt töltött időre. Így enyhülni fog a fájdalmad.

Ez nem kőbevésett. Ameddig jólesik idézőjelben. Az én papám egy éve halt meg, szintén nehezítette a dolgokata covid, mert őt nem látták el a kórházban, nem boncoltak a vírushelyzet miatt, ezért azt sem tudtam meg soha, miben halt meg (az tuti, hogy nem korona, mert koronatesztet bezzeg minden nap csináltak neki). Tehát nekem volt kire haragudni, az el sem múlt, de nem is fog. Aztán kB. 4-5 hónapig elsírtam magam, ha valami közös emlék jutott eszembe. Pl. Étel amit együtt ettünk mindig. Anyukám ezeket inkább nem is főzte. Ez már elmúlt, ennyit sikerült előrelépni egy év után. Egyébként én is gyászolok még mindig. Fogok is. Szerettük őket, kell gyászolni, aztán pedig emlékezni. Kitartást kívánok. Belegondoltam, hogy szürnyű lehet ez után hallanod a vírustagadókat. Tudom, mert én a fordítottját hallgatam: nem volt koronás, ezért nem kezelték?, jó, biztos úgyis meghalt volna, de a vírusosok közül mindenki számít.

Jó tanács, az ilyen embert ordítsd le, ha jólesik. Ez az én lelkemben szokott segíteni.

Kedves kérdező,nekem négy napja halt meg a nagymamám végelgyengülésben és nagyon rossz...az utolsó pillanatokig bírta magát a korához képest múlt héten még egyszer meg is főzött,még mondta is milyen finomat főzött,a közeli boltban is volt.Eltudta rendezni magát. Vasárnap elesett szerencsére nem ütötte meg magát nem volt ereje,nem tudtam felemelni,azt mondta ne mert összecsuklik a nagybátyámat hívtam ő erősebb utána jól volt,másnap is bár estefelé kicsit erőtlen volt,de bírta magát. Másnap reggel anyukàm talált rá az orvos mondta kicsivel közvetlenül az ő érkezése előtt halt meg.Reggel még elrendezte magát.Mindig az volt a kívánságra és azért imádkozott, hogy ne szoruljon senkire se,ne kelljen ágyba forgatni és a memóriája megmaradjon.Ez körülbelül így teljesült is.Senkihez se akart odamenni azt mondta ő nem hagyja el a megszokott helyét, meg ő nem bírna másokkal élni. Nagyon független és erős személyiség volt.

Ne vádold magad,hogy nem eléggé becsülted őket, biztosan nem így van.Tapasztalatból írom mert én is azt teszem,pedig sűrűn látogattam,segítettem.Nekem is az jutott eszembe többet is segíthettem volna neki,figyelmesebb is lehettem volna, az utolsó napjaiban még többet vele lehettem volna.Es ezek a dolgok bántanak...de ki tudja lehet így kellett,hogy legyen.