Mennyire próbáltok megfelelni másoknak NEM MEGFELELÉSI KÉNYSZERBŐL, azaz mennyiben viselkedtek úgy, hogy mások szemével néztek magatokra?

De amit te példának hozol, az megfelelési kényszer.

Valaki vagy barátkozni akar velem az alapján, amilyen vagyok, vagy nem. Ha nem, és én erőlködök, az megfelelési kényszer. Ha azon agyalok, amit csinálok mások által milyen gáz vagy nem gáz, az megfelelési kényszer.

Én személy szerint semennyire nem foglalkozom ezzel. Tisztában vagyok vele, hogy lesznek emberek, akik nemhogy nem fognak szeretni, de mondjuk kifejezetten nem fognak kedvelni, nekem ezzel semmi bajom nincs, én nem félek attól, hogy valaki számára nem vagyok szerethető.

Mert ha xy nem szeret/kedvel, akkor nekem vele semmi dolgom nincs, és én mégism iért akarnék a barátja lenni?

Amikor ilyeneket gondolsz, akkor egy falat képzel, egy hidat közted és az illető között, minél jobban töprengsz rajta az illetőt annál inkább elüldözöd magad mellől

Elég fura mivel pont az ellenkezőjét akarod, de azzal, hogy nem fejezed ki önmagad azért, hogy vele, összehaverkodj, egy ál képet mutatsz és ez csak nő közted és közte, a végén meg már tényleg elhiszed, hogy ő valami sztár te meg senki vagy

Nem egyszerű tenni ez ellen és elhinni az ellenkezőjét, de érdemes dolgozni rajta.

A másik fontos dolog, pedig, hogy megtanulni mikor kell letenni róla és elengedni

Ezekkel én annyit szívtam még diák koromban, mostanra nyílt ki a szemem mi történik a kulisszák mögött

27f