Összességében milyen pasinak tartanád őt? (Férfi, női voksok is jöhetnek, NEM ismerkedési célzatú a kérdés!)

Jó, mondhatod, hogy barátságtalan volt a fogalmazás, de tényleg úgy gondolom, hogy a felsorolásom telis-tele van jellemzően konzervatív gondolatokkal, amiket nehéz lenne liberálisnak nevezni, ha valaki tisztában van a fogalmakkal...

Egyébként ha megfigyeled, nem azt írtam, hogy az vagy, hanem azt, hogy számomra Te tűnsz annak...

Igazából, amit okfejtésként írsz, az sem azt támasztja alá, hogy Te magad ne sorolnál engem azokba a kategóriákba, amibe én magamat sorolom, hanem Te azt próbálod kifejteni, ha jól értelmezem a szavaidat, hogy a fogalmak sokkal többféle embert is takarhatnak, és köztük negatív egyéniségeket is. Ez teljesen igaz, egyetértek Veled, de nem hinném, hogy kapásból a rosszat, a negatívumokat, a szélsőséget kellene feltételezni a másikról, akármilyen világszemléletű legyen is az illető. Ez picit amolyan előbb lősz, aztán kérdezel stratégia lenne...

Kezdjük azzal, hogy a konzervativizmus (és a kereszténység) sem politikai fogalom elsősorban, és nem egyenlő a jobboldalisággal. Én sem politikai értelemben nevetem magam konzervatívnak, hanem világnézeti szempontból.

Konzervatív vagyok, mert a konzervatív értékrendet, a konzervatív világrendet, a konzervatív családmodellt vallom magaménak, szívemhez közelállónak. Mérsékelt vagyok ugyanakkor, mert azt, hogy a saját életemben mit tartok irányadónak, nem áll szándékomban másokra is rákényszeríteni, sőt, nem egy olyan világnézeti elemben is őszintén hiszek, ami inkább haladó, mint konzervatív.

Értelmiségi gondolkodású vagyok (és tartok annak másokat, akár akkor is, ha végzettségük szerint 8 általánost sem végeztek) ha gondolkodó, értelmező, elemző szemlélettel, bizonyos bölcsességgel, nyitottsággal, tájékozottsággal és kulturáltsággal, alázattal vagyok képes létezni a világban, megnyilatkozni, és kezelni a helyzeteket, intézni a dolgaimat. A primitív, korlátolt, nagyképű kocsis módra trágárkodó diplomást viszont a társadalom szégyenének tartom nem pedig értelmiséginek. Értelmiségi gondolkodásúnak lenni számomra egy életszemléletet és egy IQ-szintet jelent, nem pedig iskolai végzettséget, vagy társadalmi osztályt.

Erős egyéniség az, aki kitart az elvei mellett, aki nehezen befolyásolható, akinek kiforrott egyénisége és nézetei vannak, egyszóval jellemes. Aki elnyom, dirigál és odacsap, az egyrészt az esetek nagy részében inkább gyenge jellem, aki mások elnyomásával kompenzál, másrészt az erős meg az erőszakos egyéniség az két külön dolog...

Persze nem állítom, hogy nincs olyan erős egyéniség, aki egyben vezető egyéniség is, de ők általában a kemény, mégis jó vezetők, akiket inkább tisztelnek, mint félnek tőlük.

Egyébként abban tévedsz, hogy csak saját magamhoz hasonló emberektől kapnék visszajelzést.

Nagyon sok emberrel beszélgettem cseréltem eszmét már életem során, és határozottan liberális szemléleletű emberektől is nagyon pozitív visszajelzéseket szoktam kapni, mivel soha senkire nem ellenfélként tekintek, hanem hiszek abban, hogy jó szándékú emberek között a különböző életszemléletek s nézőpontok ütköztetése, azaz egy építő jellegű vita az, ami igazán gondolkodásra, és újragondolásra késztetheti mindkét felet, és előremozdíthatja a társadalmat egy arany középúton. Hiszek abban, hogy meg kell adni kölcsönösen egymásnak a tiszteletet, és nem legyőzni és meggyőzni kell egymást, hanem tanulni egymás erényeiből és hibáiból egyaránt.

Hiszek benne, hogy nem ellenfelek, vagy ellenségek a különböző világlátású emberek, hanem partnerek, hiszen együtt alkotjuk a világot, az emberiséget!

#13

miért olyan nehéz kimondani, hogy hülye voltam / ne haragudj?

Nem tudom. :) Dac, büszkeség, gyengeség, jellemhiba. Nem állítottam hogy tökéletes vagyok :P

De azért nem vagyok igazságtalan, mert nonverbálisan elég egyértelműen kifejezem, hogy "ne haragudj", amikor hibázom. Csak verbálisan nehéz. Persze, ha nagyon szükségét érzem, megteszem, csak nagyon erőt kell vennem magamon hozzá.

A konzervativizmus számomra a második kupacot, tehát a "monogám párkapcsolat-, házasságpárti vagyok, bizonyos hagyományokat tisztelek, nem legalizáltatnám a marihuánát." típusú dolgokat jelöli, bár olyan értelemben például homofób (és heterofób) vagyok, hogy irritál és végtelelnül idegen tőlem a gyakran vele kéz a kézben járó szabados életvitel, a gyökértelenség, a szexközpontú életfelfogás.

Viszont az érem másik oldala, hogy nálam jobban kevesek támogatnák pl. a polgári melegházasság lehetőségét, mert minden tiszteletem és támogatásom azoké, akik nem egy élvezeti cikket, hanem életszövetségest látnak a társukban, és megilleti őket, hogy a törvény és a társadalom is elismerje az összetartozásukat, akár különböző, akár egyneműek.

A sztereotip férfi és női szerepek létjogosultságában is hiszek, de nem kirekesztő formában, nem úgy, hogy csak az lenne az egyetlen járható út. Nem! De legyen az is egy járható út azok számára, akiknek az a testhezálló, és ne akarják a liberális felfogásúak megbélyegezni, és kirekeszteni a régi ideákat. Nem ellehetetleníteni kellene a másként gondolkodók-élők életét, hanem megtanulni együtt élni, egymás mellett, egymást, egymás magánéletét tiszteletben tartva!

igen, nyilván a természettudományok, vagy a csillagászat is valahol a reál és humán tudományok határán vannak, nézőpont és megközelítés kérdése, hová sorolhatóak

én a magam részéről amiatt sorolom a humán tudományok közé, mert a csillagászat is inkább mint az emberi kultúrtörténet része érdekel (Illetve ez sem igaz, mert a reál része, az űr fizikája, az atom- és asztrofizika és a technikai része is érdekel, csak azt korlátolt mértékben vagyok képes felfogni és megjegyezni, és a természettudományokkal is ugyanez a helyzet.)

Hogy a magyarok értelmezési keretei között a konzervativizmus és a kereszténység (és a magyarság, és a hazafiság, és folytathatnám a sort)egyenlővé vált a jobboldalisággal, az tudjuk jól, hogy egy mesterségesen generált, tökéletesen inkorrekt és a kirekesztésre építő politikai folyamat része, azt is tudjuk jól, kinek, kiknek a műve. Anélkül, hogy politizálnék.

Mindenesetre világnézetileg konzervatív gondolkodású, keresztény értékrendű emberként elutasítom és szégyellem, ha a konzervativizmusomat vagy a kereszténységemet bárki azzal a jogtalanul kisajátított, eltorzított, gyűlöletre és korlátoltságra építő politikai fogalomtárral azonosítja, amit ma magyarországon politikailag ezalatt érteni szokás.

Bár a másik oldalról hozzáteszem, hogy Brüsszel "keresztény Európája" legalább ugyanolyan torz, és sehová sem vezető ideál, mert a keresztény értékrendből sem Istent, sem a szigorú erkölcsi nézeteket nem lehet tetszőlegesen kivonni, csak az emberi jogokra és a szeretet-elvre leredukálva, mert annak pontosan az a morális káosz és erkölcsi relativizmus a vége, ami ma Európát sajnos eluralta.

Az értelmiségi ember feladata a kultúra megőrzése lenne. Nem engedheti meg magának, hogy trágárul beszéljen.

Amúgy az értelmiségi, a kultúrember, a sznob és az arisztokrata külön fogalmak. Hibát követsz el, ha összemosod őket, ahogy az eltartott kisujjal teázgató hasonlatodban tetted.

Jó esetben a papíron értelmiségi, diplomás ember kultúrember is egyben, de erre nincs garancia.

Az értelmiségi gondolkodású ember viszont biztosan az.

Az értelmiségi, ha valóban intelligens, nem lehet sznob.

Arisztokratának pedig születni kellett, származás kérdése. Önmagában nem minősít, rossz ember éppúgy lehetett arisztokrata, mint hiteles, nemes lelkű emberek (mint a Kazinczyak, Széchenyiek)

Másrészt "a szív bőségéből szól a száj"; akinek belső igénye van a kulturált viselkedésre, és kellő anyanyelvi szókinccsel, olvasottsággal rendelkezik, annak nincs igénye a trágárságra, és nincs is rá szüksége a gondolatai vagy az érzelmei kifejezéséhez.

Én például undorodom a trágár beszédtől, és egyetlen mocskos szó nélkül élem az életemet. Sem a haraghoz, sem a humorhoz, sem semminek a kifejezéséhez nincs szükségem rá.