Férfiak, akiknek nem lett gyerekük! Összességében mennyire vagytok boldogok?

Azt szoktam mondani, hogy szeretnék, de eddig még nem találkoztam a leendő anyjával. Tehát én szeretnék már régóta.

Vannak olyan hasonló korú, vagy nálam is idősebb férfi ismerőseim, akik már nem is akarnak gyereket. A többségüknek viszont van már gyerekük. Én biztosan boldog lennék, ha lenne. De akiknek van, azok közül nem mindenki becsüli meg, nem is tudja, milyen szerencsés.

Jobb és teljesebb nem is lehetne az életem.

Elmúltam 40, de továbbra is inkább az akadályozó tényezőt látom a gyerekben, amolyan “akinek nincs baja, csinál magának” módra.

Nem tudom milyen apának lenni, biztos van benne valami jó is különben nem vállalnák olyan sokan, de hogy én nagyon jól megvagyok nélküle az biztos.

37 vagyok, párom sincs, nem is volt sosem. Nem befolyásol, mert tudom, ehhez érettség kell. Én alapból az idősebbekkel jövök ki jobban, így a gyerek téma nem izgat. Nem hiányzik, a munkám során néha találkozom velük, de ennyi.

Számomra az élet alapból büntetés, így nem depresszív, hanem inkább monotonnak mondanám csak.