Introvertált emberek! Milyen életetek van? Boldogok vagytok?

Még gimnáziumba járok, matek-fizika tagozatra, de azt szeretem.

Igen, jól érzem magam a suliban, vannak barátaim, bár nem annyira a saját osztályomból, inkább felsőbb évfolyamokból+sulin kívül is van egy baráti társaságom.

Lassan 3 éve vagyok együtt a barátommal (előtte nem volt még kapcsolatom)

1es vagyok

A családommal nem jó a kapcsolatom, de ez nem az introvertáltság miatt van.

Pszichológus lettem, az 1:1 helyzetekben jól tudok működni, de a csoportozás is rendben van (gyerekeknél vezettem eddig).

Ismerkedésnél nem könnyű a terep, nekem jók voltak az olyan lehetőségek, ahol mehetett kezdetben írásban is a kommunikáció, aztán ha már áttört a burok, élőben sem volt gond.

Vagy - ismerősi körből lett kapcsolat, tehát amikor nem dierktben társkeresési céllal ismerkedtünk meg egymassal, csak úgy hozta az élet, hogy ő is ott volt.

Szerencsés, ha akad egy - két olyan közeli barátod/barátnőd, aki széles kapcsolati hálóval rendelkezik és eléggé extrovertalt - mellette sok emberrel megismerkedsz, akarva-akaratlanul.

Tarsként nálam a szintén introvertált típus a nyerő, vagy a kevert - aki szeret pezsegni-zsezsegni, de hamar besokall, és aztán őt is a nyugi, a kettesben (vagy egyedül) program tölti.

Dolgozok. Mindig azt tanultam amire szükség volt a munkámhoz, ezért sem mondhatnám, hogy annyira szeretném amivel foglalkozok, de hasznosnak tartom a feladatom, ezért igyekszem jól végezni.

Az iskolában előbb egy barátom volt, aztán csatlakoztak hozzánk néhányan, jól éreztem magam, az egyik legjobb közeg volt amibe kerültem eddigi életem során. Utána a munkahelyen már nehezebb volt. Nem értettem az emberek viselkedését. Szó szerint nem tudtam értelmezni mit, milyen szándékkal mondanak, és ez borzasztó zavaró volt. A munkával sehol nem volt gond, de az emberek között nehéz volt, ezért többször váltottam mire sikerült egy viszonylag nekem való helyen megmaradnom, bár ott sem volt könnyű, főleg az elején. Igaziból ezt is meg kell tanulni kezelni valahogy, ha nekem sikerült szerintem mindenkinek menne. És tényleg kár lett volna kihagyni, sokat tanultam másoktól azokban az időkben.

Barátokkal, párkapcsolatokkal szerencsés voltam, általában látszott a kölcsönös vonzalom. A közös hobbi, vagy érdeklődési kör az, ami szerepet játszott ebben, ezért is szoktam ezt javasolni másoknak is, hogy ne kapcsolatot keressenek, hanem társasági köröket.

Családommal nem jó a kapcsolatom, ami rosszabb mintha simán csak rossz lenne. :) Látszatot tartunk ami ellen rendszeresen tiltakozok, de úgy tesznek mintha ez csak engem zavarna és minden rendben lenne. Nehezen viselem.

Szerintem a szereplés nem feltétlenül olyasmi ami ellentmondásban állna az introvertáltsággal, a szereplésnek jó esetben nem a tetszelgés a célja, hanem a közölni akarás, úgyhogy ezt sem zárnám ki mások helyében.

Ahogy az sem igazán számított, hogy akikkel kapcsolatba kerültem mennyire voltak hozzám hasonlóak milyen tulajdonságokban. Sokkal kevésbé számít ez, mint az alap értékrend, vagy a fontosabb elvi kérdésekben való egyezés. De még olyan közeli ismerősöm is van, akivel ezekben sem feltétlen egyezünk, mégis nagyon jó viszonyban tudunk együtt dolgozni, és szakmai dolgokon kívül is őszintén beszélgetni. Nem érdemes felosztani a világot és bezárni magad egy kategóriába, meg kell próbálni nyitni a világra akkor is ha nehéz. Élni alapból nem könnyű, talán nem is kell hogy az legyen.

Mi ez? Kihallgatás? Jupiter-lámpát is hozol? Mi közöd is van neked a másik ember legményebb érzéseihez, kapcsolataihoz?

Megsúgok valamit: egy valóban introvertált ember még az anonim neten sem ad ki szívesen magáról privát információkat.

#8

Húzz el a p.csába te nyomorult.