Introvertált fiú vagyok, felejtsem el a nőket?

Én már lemondtam a nőkről meg a szociális életről.Nem való nekem az ilyen.

A szabadidőm nagyrészét edzéssel töltöm,az leköt.Nem járok sehova szórakozni.Buliban még sohasem voltam 21/F

Ne fogd már az introvertáltságra a 0 szociális életedet. Az introvertált nem remetét jelent, szimplán annyit, hogy nem hangos bulikba jársz, hanem elmész pár közeli haverral meginni valamit és beszélgetni. Ugyanígy, olyan körökbe szerzel barátot/barátnőt ami érdekel, nem mész a nagy tömegbe és zajba. Ennyi az egész. Rengeted introvertált ember van, aki nem is tudja önmagáról, hogy introvertált, mert ahelyett, hogy ide jött volna provokálni és sajnáltatni magát, inkább tett is valamit, hogy elérje amit el akart érni.

Ha nem lesz nő az életeben az nem a személyiségtipusodon, hanem a szánalmas hozzáállásodon fog múlni.

Az introvertált és a nulla szociális készséggel rendelkező visszahúzódó ember nem ugyan az.

Lehet maximálisan extrovertált vagy, csak eddig nem volt meg a lehetőséged hogy kiéld a vágyaidat. Az introvertáltság nem egy negatív dolog és attól még hogy az valaki nagyon jó szociális élete lehet és kényelmesen kezelhet olyan helyzeteket amiben te például szoronganál.

Azaz attól még hogy valaki introvertált nem jelenti azt, hogy rossz a nőkkel. Neked valószínűleg más bajod van. Pl.: lehet kórosan szorongs.

Mindegy ... a kérdésre válaszolva. 1 éve olyan szinte kórosan szorongtam, hogy nem mertem kilépni a lakásból vagyis igen, de mindig az ajtó előtt 10-20 percen ágy győzködnöm kellett magamat.

Az egyetemi előadásokra nem jártam be az emberektől félve. Ha valakivel beszéltem soha sem néztem a szemükben, többnyire a földet lestem.

Meg persze bármikor amikor megkellett szólalnom elvékonyodott a hangom, elkezdtem remegni és nem tudtam normális összeszedett mondatokat alkotni.

Egy öngyilkossági kísérlet előtt 1 nappal egy régi ismerősöm rám írt facebookon, hogy újból felvegye velem a kapcsolatot átbeszélje velem pontosan mi történt velünk az elmult években.

Ez reményt adott és onnantól kezdve folyamatosan fejlesztem magamat.

Nem akarom túl hosszúra írni, csak hogy legyen egy kicsi betekintésed milyen rossz állapotban voltam ...

Majd elkezdtem prograsszívan egyre nehezebb szociális helyzetekbe kényszeríteni magamat, folyamatosan konditerembe járni. Majd tinderen találkoztam közel 30 lánnyal fél év alatt. Ebből lett 2 majdnem kapcsolat és végül egy barátnőm, akit már többszörösen megcsalhattal volna akár de ahoz túl egyenes és lekiismeretes vagyok.

Ha én megtudtam csinálni és még bőven a fejlődök. Nem értem révbe. Akkor valószínűleg bárki.

Olyan durva volt a helyzet, hogy ahogy elkeztem erről később beszélni (nyár elején) pszichologussal arról, hogy honnan indúltam nem akartak elengedni. Minden áron beakarta rakni egy hosszabb korházi terápiára attól félve, hogy önmagamat veszélyeztetem.

Pedig mára semmilyen késztetésem, sőt fizikai megnyílvánulásai sincsenek milyen szinten szorogtam, sőt már mondták is hogy extrovertált vagyok jó kommunikációs képességekkel.

Szóval ne sajnáltasd magad, csak csinálj valamit...