Veletek is szokott olyan lenni, hogy nincs kedvetek elmondani, hogy vagytok?

Nagyon sokszor előfordul velem, hogy nem akarom elmondani, hogy mi van velem, egyszerűen azért, mert unalmas. Mert én már tudom. Általában 1-2 embernek szívesen elmondom, de ha csak egynek mondom, akkor azt szívesebben teszem. Úgy vagyok vele, hogy az én életem, esetleg én problémáim. Ez így úgy hangozhat, mintha annyian kérdeznék meg tőlem, hogy hogy vagyok, pedig nincs így.

Ha elmegyek külföldre, nem szívesen számolok be, most pl. fesztiválon voltam, és arról sem. Se munkáról, se suliról.

Régebben rosszabb voltam, de ezt már bánom, mert nagyon bunkónak látom magam, ha visszagondolok. Konkrétan elnézést kértem, és közöltem, hogy szerintem ez nem olyan érdekes, nem igazán látom értelmét elmondani, de ha ragaszkodsz hozzá, beszélhetünk róla. Nyilván nem ragaszkodtak hozzá. :D Ez nagyon önző volt tőlem, tudom. Most hogy már nem csinálom ezt, néha annyira szorongok, amikor mesélek, borzasztó erős belső feszültséget érzek, mert én ezt nem akarom. :D Ez elég furcsán hangozhat. Gondolom amúgy csak nagyon introvertált vagyok, vagy nem tudom. Nem hiszem, hogy bunkó lennék, mert amúgy kedves vagyok általában, és próbálok közvetlen is lenni. Pl. 70 év feletti embereket tanítok számítógépezni, mint önkéntes. Oda pedig kell a türelem és a kedvesség. Talán egy kicsit ellentmondásos vagyok.