Introvertált emberek! Milyen életetek van? Boldogok vagytok?

programozást tanulok (de már nem sulis keretek között)

programozó vagyok

szeretem igen, de területet váltottam, mert a korábbi kevés volt a kreativitásom és céljaim tekintetében

igen jól éreztem/érzem magam

igen vannak barátaim, főleg netről megismert srácok, évente párszor összejövünk, de sokszor neten keresztül dumálunk, játszunk

volt több párkapcsolatom, nem gond az ismerkedés

a családi téma nálam elég bonyolult, mondhatjuk jó a kapcsolatom a családommal

Kéttannyelvű tagozatra járok, ez az utolsó évem a gimiben. Jövőre anglisztikára szeretnék menni, ha felvesznek egyetemre. Nem vagyok biztos benne, hogy jó döntés lesz, mert szociális fóbiával küzdök évek óta, nagyon nehezen kommunikálok az emberekkel, ráadásul így egy teljesen idegen közösségben találnám magam egy másik városban... Sem általános iskolában, sem most sincsenek barátaim, ami szerintem leginkább az én hibám, pontosabban a visszahúzódó természetemé. A párkapcsolatomban már hónapok óta bizonytalan vagyok, ez soha nem volt normális kapcsolat, különösen a távolság miatt, ritkán találkozunk, illetve az utóbbi időben már tényleg csak a szimpla barátság felé hajlik a viszonyunk, de még nem sikerült rávennem magam a szakításra. Ezt az is megnehezíti, hogy mindenki kedveli a páromat, sőt még azt is mondták, hogy becsüljem meg, mert még egy ennyire megértő, toleráns fiút nem találok, mert hozzám tényleg kell türelem. Mégsem vagyok boldog vele, nem tudok felszabadulni mellette, az utcán is csak olyan görcsösen fogjuk egymás kezét, mintha muszáj lenne...

A családommal már kevésbe bensőséges a kapcsolatom, mint egykor volt, én szinte már csak a nagyon közeli rokonaimmal tartom a kapcsolatot, a többivel nem is szívesen találkozom. Anyukám az egyetlen, akivel szinte mindent megosztok, vele sokat beszélgetünk. Apukámmal és a húgommal inkább csak semleges a viszonyom.

Összességében véve talán nem lenne okom panaszra, mégsem olyan minden, mint szeretném.

Pedagógiát tanulok, gyermekekkel szeretnék foglalkozni, velük jól kijövök :)

Családommal jó a kapcsolatom, a szüleim is introvertáltak, emiatt sose voltak velem szemben olyan elvárásaik, hogy pl, rögtön legyek mindenki öribarija egy idegen társaságban.

Kevés barátom van, de bennük 100 %-osan megbízok. A szaktársaimmal is egész jól el tudok beszélgetni, gimiben, általánosban zárkózottabb voltam.

Párkapcsolatom még nem volt, az ellenkező neműekkel való ismerkedés terén eléggé hadilábon állok. Nekem is az a problémám mint neked, én se járok bulizni, fesztiválozni. Nem bírom elviselni a hangos zenét, ráadásul az alkoholt se szeretem, szóval minden ilyen ismerkedős hely kilőve.