Azok a kövér nők,akik nem szeretik a testüket,hogyan fogadják,ha egy férfi így tartja őket vonzónak,szépnek?

Én nem tudok hinni benne, hogy valakinek is őszintén tetszhetek így. Mindig is van/volt egy olyan érzésem, hogy csak azért van velem a partnerem, mert nem talál jobbat. Ráadásul még gátlásaim is vannak, hogy meztelenül mutatkozzam a partnerem előtt.

Ugyanaz a véleményem, mint az elsőnek. Bár már nem voltam gátlásos egy idő semmiben sem az exem előtt. Amúgy meg arra gondoltam néha, hogy vannak nagyon durván kövér emberek és nekik is van valakijük. De most egyedül maradtam és újra előjöttek ezek, pedig csak 90kg vagyok és fogyok.

Én vékony vagyok de azért sejtem milyen nehéz lehet nekik.Én akkor érzem jól magam a bőrömben ha jó alakom van (mármint az én szememmel jó alak, aki a ducibbakat szereti annak nem ez a jó alak).Ha már elkezdek hízni akkor borzasztó érzésem van meg akkor egy párkapcsolatba se tudnék belemenni mert egyszerűen nem tudnám elhinni, hogy szeret a barátom.Ezt úgyse tudom másképp látni, inkább nem hízok el.De!Egyébként vannak olyan nők akik elfogadják úgy a testüket akár 120 kilósan is, és szépnek látják.De ezekből nagyon kevés van, a többi meg ott szenved,hogy nem tetszik a tükörképük.Nem rosszindulatból de ha nem tetszik akkor le kell fogyni, mert (szerintem) megéri jó vékonynak lenni.

Sehogy.

Nem nagyon hisszem el hogy ez valakinek tetszik. Ez egy előnytelen és egészségtelen allapot és az sem segít hogy általában akiknek megtetszem azoknak rendesen hájfétisuk van és egészségtelen módon allnak hozzám. Volt olyan párom aki módszeresen etetni akart. Kiderült hogy neki még a 100kilo se elég...

Nehezen, de nekem egyébként pont ez segít. Ez lehet, hogy nagyon rosszul hangzik a mai világban, amikor ugye mindig azt hangoztatjuk, hogy szeresd önmagad, magadnak akarj megfelelni, ne foglalkozz mások véleményével stb., de ezt érzem. Szerintem akkora dózisban kapjuk a külvilág reakcióit szinte mindenünkre, mit csinálunk, hogy csináljuk, hogy nézünk ki, mit veszünk fel stb., hogy gyakorlatilag lehetetlen kizárni. Én is rengeteg negatív megjegyzést, beszólást, fintorgást és minden egyebet kaptam a külsőmre másoktól tulajdonképpen gyerekkoromtól kezdve és ez értelemszerűen rosszul érintett, rosszul esett és az évek során bennem is kialakult egyfajta szorongás és gátlásosság ezzel kapcsolatban. Viszont valahol pont ez volt az, ami meggátolt abban is, hogy változtassak, mert pl. bennem ez nem úgy csapódott le, hogy na, akkor most én majd megmutatom, és akkor csak azért is lefogyok és hasonlók, hanem ellenkezőleg. Mindig csak romlott az önbizalmam, az önértékelésem, a motivációm stb., pláne ha olyan pillanatban értek a negatív reakciók mikor éppen alapból rosszabb passzban voltam vagy éppen ellenkezőleg, jól éreztem magam, tetszettem magamnak, csinosnak éreztem magam, vékonyabb voltam stb. és erre valaki mégis beszólt valamit... Például mikor fogytam és azt gondoltam magamhoz képest jól nézek ki (kb. 67 kg voltam), akkor is beszólt valaki, hogy miért eszek fagyit, mikor dagadt vagyok mint egy víziló. Ezek után már nagyon nehéz rászánnod magad olyanokra, hogy pl. elmenj egy edzőterembe, elkezdj sportolni vagy akár egészségesen étkezni, mert tudod, hogy ezekre is meg fogod majd kapni azt a sok sz*t, amit korábban (mindkettővel volt szerencsém). Pláne, a kövérséghez sokan olyan negatív tulajdonságokat is társítanak mint pl. igénytelenség, lustaság, érdektelenség, felelőtlenség, butaság, megbízhatatlanság stb., mert "ha a saját testével így bánik" és társai, tehát általában a belső értékeidet is leminősítik sokan. Arról nem is beszélve, hogy mindezt természetesen az "egészség" miatt teszik, hiszen ők csak jót szeretnének, segíteni szeretnének, nekik fontos az egészség. Szóval az, hogy valakinek tetszem és szépnek, vonzónak tart, az nálam egy kimondottan pozitív, örömteli dolog volt. Sőt mondhatnám azt, hogy valaki szimplán emberként kezel. Nyilván nehezen hittem el és idő kellett hozzá, hogy ténylegesen így érez, viszont hatalmas boldogság volt és ez segített abban, hogy ténylegesen elfogadjam magam, megtanuljam magam szeretni, értékelni és egyébként így sikerült fogynom is, mert végre jól éreztem magam a bőrömben.

Én nem bántom őket, nem mondom a szemükbe, mindig is utáltam a sértegetést DE magamban egyszerűen undorítónak találom a nagy hájtömeget.Múltkor megláttam egy borzasztó kövér nőt, hát majdnem hányingerem lett.És ha ezt nem betegség okozza és ő tehet róla akkor ez ráadásul igénytelenségről és lustaságról árulkodik.Én nem azt mondom akin van pár kg felesleg az lehet sokkal szebb mint egy csontkollekció de az ilyen 120 kg-s nők...isszonyat egézségtelen is.Ha neked ez tetszik én elfogadom, tényleg a te ízlésed a te döntésed.