Miért van ennyi depressziós fiatal?

Egyébként, még mielőtt valaki mondja, aki azért inkább boomer korosztály, igen, régen, pláne 100 éve is nagy volt a szegénység, SŐT...de ott mindenki szegény volt, ez volt az alap, ezt láttad, a falut sem elhagyva.

Igen, jó hogy van net, okosteló, meg oltások, meg robotporszívó, de hogy a ti szavatokkal éljek-nem a pénz boldogít. Tényleg nem, de a nyomás az nagy, hogy sok legyen, és te legyél a legjobb, mindig, minden téren, és mellette meg mentsd meg a Pandákat.

6-7-es kommentelőnek: Gyerek alatt a 18 éven aluliakat értem. Iskolában vannak, persze itt is lehetnek gondok, ha kiközösítik őket, vagy bántják őket, nyilván. Vagy ha a szülei válnak. Én ezt NEM VITATOM !!

DE! A munka világa sokkal nehezebb és keményebb, mint az iskola, illetve a bullyingolás is úgymond felnőtt szintre lép, a felnőttek hátbaszúrják a másikat, alattomosak, a gyerekek legalább szemtől szemben támadnak.

A gyerek még őszinte, a felnőtt nem, önmagának hazudik. A felnőtt megtanulja, hogy nem fejezheti ki az érzéseit, mert akkor gyengének fog mutatkozni. Egy gyereknek megengedik a hibázást, egy felnőttnek nem.

A traumák száma és aránya egyenes arányban növekszik az életkor növekedésével.

#12: Most ne a gyerekkort meg a felnőttkort méregessük már össze.. A gyermekkor az alap, azok az évek a legmeghatározóbbak a személyiség kialakulásában,ez az alapja a felnőttkornak.

Ne mondd már, hogy egy védtelen gyermek traumájánál nagyobb egy felnőtté. Csak gondold át, amit leírtál.

Felnőttként pont hogy jobban megtanulja az ember kezelni a nehéz helyzeteket, megtanul megerősödni ezekhez.

A 6-os vagyok, de egyáltalán nincs igazad!

A gyerekeknek/fiataloknak egyáltalán nem könnyebb az iskolában, mint egy felnöttnek a munkahelyén, sok esetbe éppen ellenkezöleg!

Egy gyerek nem "öszinte", hanem legfeljebb naív, egy normális felnött meg nem hazudik saját magának, aki ilyen, azzal valami baj van!

Olyan nincs, hogy egy felnött nem fejezheti ki az érzélmeit, ha meg a te nézöpontod szerint nem, akkor egy gyerek még kevésbé, mert a felnöttek szabják meg az életét.

Én, mint felnött, dolgozó ember, illetve mint több gyerek szülöje igencsak látom a különbséget a valóság és a te téves véleményed közt!

15: Hidd el, a munka világa sokkal keményebb és nehezebb, mint az iskola. Persze iskolában is van teljesítéskényszer, na de munkahelyen nincs ilyen, hogy kirándulások, őszi-téli-nyári-tavaszi szünet, nincsenek táborozások, nincs olyan, hogy nem mész be órára, mert nincs kedved.

Azért iskolában órákról sokat lehet hiányozni, kamu torokfájás címszó alatt is akár, ha a munkába nem mész be 1, vagy 2 nap dolgozni, úgy kirúgnak, hogy a lábad nem éri a földet. Kőkemény harc folyik a pénzért.

Egy munkahelyen sokkal keményebb lehet a bullying, itt már a pénzért megy a harc, egy felnőtt ember már rafinált, alattomos, tudja úgy forgatni a lapokat, hogy a másik embert kikészítse, ellehetetlenítse, mert ELTANULTA ezeket ! A gyerek szemtől szembe megy.

És a gyerek még alapvetően naiv, DE legalább boldog, vagy boldogABB, mint a felnőtt emberek nagy része. Nagyon sok felnőtt ember pont azért megkeseredett, mert nem tud túllépni a gyerekkori sérelmein, hogy verték a szülei, hogy bántották az iskolában, túl van 3-5 szakításon.

És ezek a traumák az évek múlásával csak nőnek, látja meghalni a szüleit, az ember kiég a munkahelyén, nem fog bízni az emberekben, mert 100-szor kihasználták, akkor minek bízzon ?

Huszonéves vagyok és úgy írom ezeket, 16-17-es kommentelő vagyok. Nem hittem volna, hogy ezt mondom, de visszasírom a gimit. A barátokat is ott ismertem meg, most mindenki felnőtt és felbomlott az összes barátság, mindenkinek saját élete lett.

" Felnőttként pont hogy jobban megtanulja az ember kezelni a nehéz helyzeteket, megtanul megerősödni ezekhez."

Na ez NEM IGAZ egyáltalán. Csomó komplexusos, gyerek-szerepben megragadt felnőtt ember van, aki 40 évesen se tudja feldolgozni, hogy sose szerette az édesanyja igazán, az osztálytársai bullyingolták, és ezeket a káros energiákat a többi emberre vetíti ki, begyöpösödötté, bunkóvá és negatívvá válik.

A vita az szabad, ne essünk egymás torkának, csak mert másik véleményen vagyunk !

Én visszasírom a gimit, mert amennyivel erősebb vagyok, minimum annyival nagyobbak a gondok és megoldandó dolgok is.

Amúgy csak a boldogtalanság 1 oka, legalábbis nálam...

Ülök Apumnál, ott van a barátnője is. Beszélgetünk. Egyikük munkahelye rosszabb, mint a másik. Monoton, rosszul fizet, nem olyan jók a körülmények, folyamatos munkarend. Esélyük sincs váltani, nem kellenének sehova.

Sokat dolgoznak, nem heti 40 órát.

Én jól fizető munkát szeretnék, ahol van miben fejlődnöm, ergo piacképes tapasztalatot szerzek.

Ehhez ki kell tanulnia az embernek a belét, akár munka után. Főleg, ha átképzi magát, mert elsőre nem jól választott.

Kitanulja a belét az ember, pénzt öl bele, ezer dologról lemond és vagy sikerül, vagy oda jut, mint az apukája...

Összességében elvileg annyi lehetőségünk van, mint még soha, de nehéz élni vele, mert sok emberrel kell megküzdeni érte, egyre keményebben.

Közben látjuk, milyen stresszes, fáradt, megkeseredett sok középkorú ember. Kb ellenpéldák.

Most lehet le leszek pontozva, de leírom.

Szerintem ez azzal van kapcsolatban, hogy elképesztő mennyiségű info ér minket egy nap. Pedig az az információmennyiség, amit egy ember egy nap fel tudna dolgozni problémamentesen, az limitált. Mikor meg ilyen nagy halom infó van, akkor szerintem az okozhat stresszt, koncentrációs nehezségeket stb.

Itt az információtöbbleten nem a valós élettel járó infokat értem, ami a mindennapi tanulással, suliba járással, munkával, családi és közösségi élettel jár, hanem az online világgal. Amire amúgy már szükségünk van, mert az élet, munka, ügyintézés ott zajlik. Mikor random képeket, videókat nézünk a neten, az mind mind infó az agy számára, amit fel kell dolgozni, mikor pörgetjük a fészbukot, olvassuk, hogy kivel mi történt, van aki instagramot, vagy videómegosztót, és tarsaikat böngészi, és ez mind-mind infó. És ez melyik fiatalra ne lenne jellemző?

És valahol úgy gondolom, hogy már rá vannak függve az infokra. Valamennyi része mindenképpen kell, a munka, vagy suli miatti kapcsolattartás miatt, de pl az, hogy lássam, hogy Gipsz Jakab, akit életemben lehet egyszer láttam mit eszik ma, mert épp kirakta, az annyira nem lenne fontos. De ugyanúgy info és az agynak ugyanúgy fel kell dolgoznia.

Szóval szerintem a kérdésben leírrak (többek között) az agy leterheltségével függhetnek össze (vagy azzal IS) a túl sok infó miatt, meg az információktól való függéstől. (Kíváncsi vagyok mi történne egy olyan helyzetben ahol tizenévesek 1-2 hétig internet nélkül maradnak és a napi infómennyiség hirtelen nagyon lecsökken. Még ha úgy is rendezzük meg a gondolatkísérletet, hogy nincs következmenye ennek a munkaban/tanulasban. Még szerintem én huszonévesen is nehezen kezelném, pedig kb. 14 éves koromig napi 1-2 óra netezésnél nem jutott több anno.)

Persze ezen kívül még rengeteg oka lehet, pl traumák a családban, amik nem voltak kezelve, neveltetés stb. De összességében szerintem a fent leírtak mindenképp rányomják a bélyeget úgy alle zusammen.