Van még olyan, akinek nem rossz a kedve folyamatosan vagy éppen nem depressziós most a karantén alatt?

"még jól telnek a napjai?"

nekem egyre jobban telnek!

én nem vagyok társasági ember, úgyhogy nem is hiányzik komolyabban senki. Akik igazi barátaim azokkal tartom a kapcsolatot (néhány ember)s és ők isugyanúgy vannak mint én.

én tökre bírom a karantént, meg a kiürült utcákat. most érzem jól magam.

lehet nem vagyok normális...? :D

Másik kérdéshez is írta ezt a tehénszopást, biztos ez valami perverzió nála.

Én nagyon ritkán igénylek társaságot. Meg kell mondanom, hogy nekem ez a mostani egy ideális közeli világ. Nincs rohanás, nincs tülekedés, megtartják a távolságot. Még sosem éreztem magam ennyire szabadnak, mint most :)

Persze természetbe sokat járok mostanában is, meg amúgy is. Az nagyon jó hely a feltöltődésre még.

Én nekem nem folyamatosan, de úgy a napok felében rossz a kedvem.

Ez az egész helyzet nagyon bizarrnak, és depresszív ék tűnik. Van egy betegség, ami javarészt öregek, és krónikus betegek halálát okozza, és emiatt az egész világon eluralkodott a pánik. Én nem félek, mert mindent megtetszek, amit tudok, hogy ne kaphassam el, és, ha el is kapnám, meggyógyulnék.

Viszont azt nem értem, hogy, ha a szüleim dolgozhatnak, én miért nem járhatok iskolába. Ők is emberekkel érintkeznek, többel, mint én, hisz bevásárolnak+kollégák, postára menetel... stb.

Meg hiányzik mindenki. Itthon nem vagyok jóban az egész családdal, és, ha valakinek van egy idegesítő szokása, azzal most nem napi 1-2, hanem 8-10 órában kell megbírkóznom. Ugyanúgy, eddig elég volt fél-1 órát együtt lennünk, mióta ez beütött, semennyit sem lehetek egyedül, a gondolataimmal, anélkül, hogy azt hinnék depressziós vagyok.

Az osztályról meg annyit, hogy én mindig ilyen "sok emberrel beszélek, de kevés barátom van" típus voltam, és a legtöbb kapcsolatom elég felszínes volt mindig is. Mióta itthon kell lenni, kevesekkel beszélek, és néha hiányzik a small-talk, vagy, hogy megöleljek pár embert, de csak ez nem elég indok nekem, hogy ráírjak csak úgy emberekre. Úgy vagyok vele, ha érdeklem őket, majd keresnek, ha nem, akkor nem.

Én tök jól elvagyok, jobban érzem magam mint amikor kellett menni.

Két emberrel találkoznék összvissz az ismeretségi körömből és ennyi.