Létezhet, hogy van, akit az ég világon tényleg SEMMI sem érdekel, semmi nem köti le, és csak napról napra él? Depressziós?

Van (vagy volt) egy ismerősöm az egyetemről, igazi energiavámpír. Tkp. folyton panaszkodott bizonyos formában ("semmi se érdekel / minden sz*r / az életnek nincs semmi értelme"). Leggyakoribb mottója, hogy "már nincs értelme/már késő", s egy időben gyakran emlegette, hogy 1 éven belül kicsinálja magát. (Egyetem előtt is ismertem. Sosem volt egy túlzottan pozitív ember, de akkor lelkesen készült a felsőoktatásra, a tanulmányaira, miegymás.)

Igazából egy ideig megpróbáltam felderíteni, vagy rávezetni, hogy CSAK van olyan dolog, ami érdekli (máskülönben mi a fenének van egyáltalán egyetemen, minek tanul?), és amiért igenis megéri élni, de egy ideje egyszerűen kerülöm a beszélgetést vele, feladtam. Mindenre ez volt a válasza egy idő után, és nem hiszem, hogy van értelme a levegőbe beszélnem. (Valamint engem is még jobban lehangol.)

Ezt azóta sem sikerült megértenem. Lehet, hogy simán depressziós? (Szakemberhez persze nem fordulna, mert nem bízik egyikben sem, és nem is hiszi, hogy lenne értelme.)

Én egy relatíve pesszimista, nem túl szociális ember vagyok. Ritkán érzem úgy, hogy haladnék A-ból B-be... DE vannak céljaim: lediplomázni, keresni egy munkát, amit szeretek, megtanulni még 1-2 idegennyelvet, később családot alapítani a párommal, stb. Jelenleg tanulok, még ha gyakran hiányzik is a motivációm hozzá. De azért a mindennapokban próbálok boldog lenni, és körülvenni magam olyan dolgokkal, amiket szeretek. Mert azokból van bőven, rengeteg minden érdekel - a kérdés inkább, hogy mi az, amivel érdemes lenne komolyabban foglalkoznom.

Nem tudom elképzelni, hogy valaki hogy tud úgy élni, hogy mindenre, de a világon mindenre azt mondja, hogy semmi értelme. Semmibe nem hajlandó energiát fektetni, "próbálta, de nem jött össze/már nincs értelme" alapon. 23-24 évesen azt állítja magáról, hogy ő "túl öreg" mindenhez.

Hogy lehet, hogy valaki nem talál magának olyasmit, ami lekötné és tényleg élvezné azt csinálni? Legyen az bármilyen hobbi, sport, munka, barátkozás, párkapcsolat, stb.

Van rá egyáltalán mód, hogy egy ilyen embert elküldjön valaki pszichológushoz/pszichiáterhez? (Szerintem) ez nem egy egészséges életfelfogás...