Valóban sokkal több depressziós fiatal van most?

Lehet az is, hogy ebben az individualizálódott, elidegenedett, önpromózós, lájkvadászó világban tényleg több a depressziós, esetleg csak "jobban szem előtt vannak" pont a közösségi média által (tudják szomorúságukat mutatni)...

Jelzésértékű, hogy sokan lájkokhoz és egyebekhez mérik boldogságuk mértékét és esetleg képesek tartósan lelkileg sérülni, ha nekik nem érkezik elég lájk, "bezzeg másoknak igen".

Igen, sokkal több van.

Mert sokkal több a szabadidő, kevesebb a feladat és nagyobbak a társadalmi különbségek amik amúgy elérhetőek lennének (mármint hogy neki is legyen még jobb gépe, másféle telója vagy ő is együtt lóghasson annyi haverral).

Régebben gyakoribb volt a fiatalok munkakezdése, 30-40 éve még 14 évesen nagyon sokan kezdtek dolgozni, még többen 16 évesen. A munka mellett pedig kevés idő maradt depressziósnak lenni. Annál is régebben meg az atyai szigor vagy a főnök intelme verte el a kamaszokat ha "depresszósak" voltak és zavarták őket azonnal a következő feladatuk elvégzésére.

Minden szülő azt hiszi, hogy a gyerekek mások mint az ő gyerekkorában voltak, ahogyan azt hiszi, hogy ő másmilyen szülő, mint az ő szülei voltak. Ez kicsit igaz is,hiszen mások a lehetőségek, más a környezet.

feladat, hasznos elfoglaltság és sport kell azoknak a fiataloknak akik nem találják a helyüket. Ez a lényeg, nem szabad őket magukra hagyni az okostelefonjukkal, számítógépükkel.

#4

Ebben igazad van, de komoly kutatások vannak a jelenkori fiatalokról és a klinikai értelemben depressziósok száma is magasabb.

Szerintem nincs több.

Ma már egy 30 évesre azt mondják fiatal, régen középkorúnak számított.

Ha ebből indulunk ki,akkor viszont több"fiatal" depressziós van.

Ez a depresszisós dolog, nem csak a fiatalokkal kezdődött, azaz, nem az fb megjelenésével. Ott van az X generáció (szüleink) akik már nem idegenként tekintenek a számítógépre, de nem is a mindennapjukat határozza meg, vagyis határozta meg. Ez mire utal? Hozzálehet Őket szoktatni a gépezéshez, a gyerekeiket nem fogják tiltani, akik meg ennek a korszak végefelé születtek, azokra inkább az Y-os motívumok felfedezhetőek. Az Y generáció meg az, aki már beleszületett olyan technikai dolgokba aminek a szórakoztatás a célja: ahogy cseperedtek, egyre jobb és fejlettebb lett az adott eszköz, mondhatni drámai iramban. Ők már aktív használói, szülők, akiknek 4-9 éves gyermekeik vannak, és ezek a gyermekek, azt látják, hogy apa-anya leül a gép elé és játszik, fb-zik stb, a gyerek meg hisztis vagy vmi, odatolják a telefont a tv-t, vagy apa leül velük Minecraftozni.

Az én generációm, Z eleje, pedig ennek issza meg a levét a legjobban. Mivel a szüleink X generációsak, tőlük nem csak a gépezést kaptuk meg, hanem, milyen az anélküli lét, mi még tudjuk mi az a természet, barátok, játszótér, nevelésben is a legtöbbünket erkölcsösségre és etikusságra neveltek. A családi programok se a technika körül forogtak, volt még rokonlátogatás stb.. röviden: mi még szocializálódtunk, viszont a problémáinkkal a nethez fordulunk, és kialakult egy kettőség, ami mondja hogy fenébe a technikával, másrészről nem tudnánk nélküle megmaradni. Egyre jobban bezárkózunk, magunkra vesszük azt amit látunk, és bumm megannyi depressziós fiatal felnőtt meg tini. A marketing a kövi generációk agyát meg már teljesen átmossa. Technika nélkül lassan kenyeret se fogunk tudni vágni.

Szóval nem a fiatalokat kell elsősorban szidni, a szülőknél már el lett rontva az egész. És ez nem lesz jobb, mivel teljesen köréje fonódtunk a technikának, a virtuális világnak.