“Most menjünk körbe, és mindenki meséljen magáról pár mondatban” ezt más is utálja?

Én legfőképp azért nem bírom, mert mindig azon szorongok mit mondjak, aztán nem is figyelek a többiekre- azaz nem derül ki egymásról semmi.

Jobban megismered az embereket, ha feldobnak egy témát, mindenki beszélget, ott látszik ki száll be, ki nem, nagyjából fel tudod mérni, ki, hogy viselkedik. Ebben az a jó, hogy aki nem akar, nem kötelező felszólalnia. Szerintem.

Ez a leghosszabb, sose értettem, hogy mire jó.

Azt meg tudom érteni, amikor egy tanfolyamon körbekérdezi a tanár az emberek hátterét, voltam is egy ilyenen nemrég. Restaurant revenue kurzus volt, ott tényleg lényeges volt, hogy tudjuk, hogy a Béla szállodaigazgató Bivalybasznádon, a Józsi Pesten étteremtulajdonos, Juliska meg megörökölte az apja éttermét, és valamit tanulni akar, hogy ne vigye csődbe. De semmi más hülyeség nem hangzott el, hogy "két fiam van, a kedvenc színem a zöld, szeretek futni..."

Bevallom őszintén, sosem szerettem, meg sok ember előtt beszélni sem, pláne magamról. Zavarban is vagyok ilyenkor (néha enyhe szorongással vegyítve), nem is vagyok jó első benyomásnál sajnos..

Ezt pedig erőltetettnek érzem, meg nem is ebből fogom megismerni a körülöttem lévőket. Én is a megfigyelőkhöz tartozom és szerencsére nagyon sokat le tudok olvasni az emberek szeméről, mimikájáról és testbeszédéről, hangsúlyozásából és ezekből sokkal jobban meg tudom ismerni az embert, mint az ő önjellemzésükből, ami azért valljuk be, esetenként eléggé fals és elferdített lehet.

Gimiben még meg tudom érteni, hogy azért mégis csak kell, de egyetemen már inkább feleslegesnek tűnik, pláne, ha nagyon sokan vagyunk.

Utálom. Igazán leszokhatnának már erről. Nem vagyok szorongós, se szégyenlős, de most komolyan, erre mit lehet válaszolni?

Én rövidre szoktam fogni. Elmondom, ki vagyok, melyik városból és mi célból ennyi. A többi nem ide tartozik.