“Most menjünk körbe, és mindenki meséljen magáról pár mondatban” ezt más is utálja?

Gyűlölöm. És soha nem értettem meg azokat az embereket, akik nem értik meg, hogy vannak emberek, akiket kiráz a hideg ettől.

Ha neki mesélnivalója van, érdeklődve hallgatom. De másokat ne presszúrázzon ezzel. Milyen jogon?

Engem azért zavart, mert majd én kiválasztom, kinek akarok elmondani dolgokat magamról. Mások bemutatkozása sem érdekelt soha.

Legutoljára egy tanfolyamon volt ilyen, megmondtam a nevem, miért vagyok itt, és "utálok mesélni magamról". Mellesleg mindenki nevetett. Mindig így szerzek barátokat, antiskodom, nem veszek részt, és vannak még emberek, akik szintén nem akarnak ilyen erőltetett jópofiskodást, csak nem mernek nemet mondani. Ha egyvalaki megteszi előttük, utána ők is bátrabbak.

Én is utálom. Erőltettnek tartom. Most ha körbe megyünk, úgy sem tudok kapásból mindenkiről mindent megjegyezni. Ennél már sokkal izgalmasabb, ha idővel ismerem meg az embereket, beszélgetésen keresztül. Megfigyelő típusnak tartom magam. Sokszor nem az érdekel, hogy valaki mit mond magáról vagy milyennek tartja magát. Ez nem mindig van összefüggésben a valósággal. Szóval szubjektíven ennyi alapján sztem nem tudsz hova tenni egy embert, az objektív tényeket pedig úgysem jegyzed meg.

Side note: szorongásos is vagyok, nyilván emiatt is idegenkedek az ilyen szituktól.