A 17 éves lányom csinált egy füzetet, ami arról szól, mi lesz azután, hogy én meghalok. Kell aggódnom és beszélnem vele? 48/N
Soha nem nézett híreket. Már a tévét se fizetjük, mert egyikünk se nézi. Úgy van vele, hogy elég rossz történik a világban, és anélkül is tudja, hogy emberek halnak meg, hogy azt egy nő bemondaná. A tanuláson és az udvarias viselkedésen kívül sose köteleztem semmit gyerekként. Elvárható, hogy tanuljon, az is, hogy köszönjön, amikor belép valahova, de az nem, hogy üljön le és akkor nézze a híreket. Pláne nem ennyi idősen.
Tehát nem tabu téma... csak hozzám nem áll közel a halál. Azt tudtam, hogy ő természetesebben veszi, de a füzet tényleg kiakasztott.
A lányod egy lelkileg erős, intelligens karakán személy aki bármit képes elviselni. Ezzel a magyarázattal már tiszta lett. Semmi baj nincs vele, valószínűleg egy walking dead világban is tudna boldogulni.
Igazán példát vehetne róluk néhány huszonéves elkényesztetett mamahoteles nyápic fiúcska akiknek az a legnagyobb bajuk, hogy anyuci nem a kedvencét főzte ebédre :D
Szerintem nincs ezzel semmi baj. Nekem is volt hasonló, csak én nem írtam füzetbe. Azóta is ha hallok olyan hírt, vagy nézek hasonló filmet, át fut az agyamon, hogy mit tennék ebben a helyzetben. Például ha az egyik szülőm elveszteném, akkor a másikra több figyelmet kell fordítanom és ezt hogyan is tudnám kivitelezni, mit kéne átszerveznem.
Lehet halott valami esetet ami miatt megcsinálta a "mi lesz, ha" füzetet.
Egyébként ezen a mesterien kidolgozott, részletgazdag füzeten jót derültem. Nem hinném, hogy valaha is szervezési problémái lennének az életben.
Ebből így nehéz megállapítani, hogy ez csak egy részletesen kidolgozott B-terv, mert mondjuk valakitől azt hallotta, hogy célszerű felkészülni erre az esetre is, vagy teljesen rá van pörögve a témára.
Én elbeszélgetnék vele csak úgy erről a témáról, hogy gondolt-e rá, hogy mit tenne akkor, ha ez és az történne - pl. veled is valami...
Ekkor kiderülhet, hogyan áll hozzá, akár elmondja, hogy létezik-e ez a füzet, akár nem.
Nekem ez kicsit ridegnek tűnik. És én nem tartom egyáltalán tabunak a halált, mást sem.
Mikor nekem eszembe jutott, hogy anyukám meghalhat, pánik fogott el. Soha nem jutott eszembe, hogy akkor hol veszek sampont, wtf?
És miután meghalt, akkor sem érdekelt, hogy mit főzzek, kb zombiként mentem, amerre gondoltam, hogy kell, mikor intéztem az ügyeket.
Nekem pont nem erősnek tűnik. Vagy totál érzelemmentes, vagy annyi stressz van benne, hogy minden apróságot kontrollálni akar. Én utóbbira gondolok. Azt hiszi, hogy ha van valami terve, akkor nem lesz olyan rossz, ha meghalsz? Soha nem értettem az ilyen embereket, akik "köszönöm az együtt töltött időt, ilyen az élet, na megyek kínai kaját venni".
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!