A 17 éves lányom csinált egy füzetet, ami arról szól, mi lesz azután, hogy én meghalok. Kell aggódnom és beszélnem vele? 48/N
válasza:Szerintem meg szeretne ölni. Így tervezi meg a gyilkosságot.
Én menekülnék a helyedben.
válasza: válasza: válasza:Itt vagyunk egy világjárvány kellős közepén. Ez biztos emlékeztette a lányt, hogy a szülei bármikor meghalhatnak. Nem, nem csak a vírus miatt, de akármi miatt is. Nem mindenki az öregkorba hal ám bele! Te sem lehetsz benne biztos, hogy megéred a nyugdíjas kort!
Nincs azzal semmi baj, hogy ő fel van készülve a legrosszabbra. Ez nem azt jelenti, hogy a halálodat kívánja, csak nem a gyász kellős közepén akar majd nekiállni tervezgetni, hogy hogyan tovább!
válasza: válasza:48 évesen inkább azon gondolkozz el, hogy miért tabu nálatok a halál témája. Miért nem beszélgettek őszintén erről, ami bármikor bekövetkezhet. Talán elcsap téged az utcán egy autó, meghalsz.. és akkor a lányod mit csináljon?
Előrelátó. Teljesen normális. Sőt, gondolom napi szinten hallgattatjátok vele a híreket, amiből napi szinten kapja a halálhírek dózisát.
Keleten már pici gyerekeket arra tanítják, hogy fogadják el a halált, mert az az élet része.
Ne aggódj. Inkább örülj annak, hogy feltalálta magát. 17 éves, jövőre vagy idén 18 éves lesz, elméletben nagykorú. Akkor meg most mi a probléma? Te pedig foglalkozz testi és lelki egészségeddel, hogy sokáig élhess!
válasza:4 éves voltam mikor anyámat halálra gázolta egy autó, majd 10 évesen fateromon a kamion hajtott át. Utána nagyszüleim neveltek, 2 év múlva viszont nagyapám motorral karambolozott, meghalt, 18 éves koromra nagyanyámat egy medve marcangolta szét egy testvéri erdélyi kirándulás során.
Aztán nekem még forgatókönyvem se volt. Ilyen az élet. Erre bármikor fel kell készülni. Legalább megtanultam saját lábamon állni. A jelekből ítélve inkább büszkének kellene lenned a lányodra mert látszik, hogy egyedül is boldogulni fog.
válasza:Ez nettó pszichológia.
A gyermek számára a halál egy teljesen elfogadhatatlan, felfoghatatlan dolog. (Amiben egyébként semmi meglepő nincs, sok felnőtt is nehezen tudja elfogadni, és a különböző vallások és kultúrák ezért alkottak meg különböző "halálon túli életről" szóló mítoszokat, mert egyszerűen túl durva az, hogy valaki csak úgy megszűnjön létezni.)
A gyermekek többsége kb. óvodás korára tehető, amikor először érdeklődni kezd a halál felől. Jellemzően a család legidősebb tagjaitól, hiszen azt már ő is tudja, hogy javarészt az idősek halnak meg. Ebből egyébként komoly félreértések, és nagyon kínos jelenetek tudnak kerekedni, holott a gyerek egyszerűen csak szeretné megérteni a körülötte lévő világ működését.
Aztán a másik időszak, amikor ismét az ember megpróbálja megérteni a halált, az a késő tizenéves kor. Vagy ha úgy tetszik, a felnőttkor hajnala. Ekkor tudatosul bennük, hogy bizony, hamarosan - még ha csak részben is - saját magukat kell eltartaniuk, megváltozik a megszokott életvitelük, és ezzel együtt teljesen természetes, ha így vagy úgy, de elgondolkoznak azon, hogy mi lenne, ha hirtelen egyedül maradnának?
Ebben semmi meglepő, vagy kiábrándító nincs, azt leszámítva, hogy ez még mindig jókora tabutéma.
Ennek a feldolgozásának módja lányod esetében tényleg szokatlan, de nem kell egyből a legrosszabbra gondolni. Egy pszichológus véleményét lehet, hogy érdemes lenne kikérned, de nem hiszem, hogy ez bármi komoly problémára utalhat. Nem történt mostanában a környezetében haláleset?
válasza:#23 "ahhoz egész nap ezen kell gondolkodnia"
Ha neked ez több, mint egy telejs munkaidős állásnyi idődet elvenné, akkor ott a te képességeiddel vannak komoly problémák.
Rákérdeztem a füzetre. Nem volt felháborodva, hogy beleolvastam, és nem lett ideges sem lett a témától. Azt mondta, az élet velejárója a halál. Valószínűleg sokáig fogok élni, de az is lehet, hogy holnap meghalok, hiszen nem a négy fal között vagyok egész nap, hogy ne történhessen semmi. Azt mondta, ha történne valami, engem nem tud már megkérdezni, hogy mit kezdjen, és valószínűleg nem olyan állapotban lesz, hogy hirtelen akarja kitalálni, mit és merre. Egyszerűbb előre felírni, aztán bevágni a fiókba, és majd elővenni, ha kell még. Ha meg nem, akkor megy kukába a füzet. Rákérdeztem, hogy mindennap, vagy legalábbis sokat gondol erre, hogy meghalok? Könnyedén felelte, hogy eszébe jut időnként, de nem azzal telnek a napjai a fejében, hogy előre gondolkozik, honnét vegyen virágot a síromra. Szerinte, eddig tizenhét, közel tizennyolc évemet adtam neki, hogy mellette voltam és felneveltem. Ha hirtelen meghalok, akkor hálás lehetek, hogy ennyi időnk volt együtt, és utána már rajta múlik, hogy legalább annyit felmutasson, nem hiába neveltem és egyedül is képes a lábán megállni.
Lényegében ez zajlott le... A lányomnak soha nem volt úgymond ellenére a halál. Amikor meghalt a cicánk, aki nyolc évig volt velünk, és nem volt jó a szíve, nagyon sírt utána, mert nagyon szerette, de csak annyit mondott a macskának, amikor búcsúzott a testétől, hogy köszöni az időt, hogy amennyi volt neki, azt mondhatni nekünk adta. Ezt mindig tudtam, de az, hogy konkrétan füzetet írt, eléggé kirázott ettől a hideg, mert mintha máris temetve lennék.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!