Miért ilyen érzelmileg kiégettek a magyar 35+-os nők és férfiak?

#29

Ilyenkor érdemes vállalkozást indítani.

Akkorra már jó esetben van egy komolyabb szakmai múlt, némi tőke, kapcsolatrendszer, és a megfelelő motiváció a munkahelyekből való kiszeretés formájában. :)

A saját társaságomban azt látom, hogy nagyon változó a hozzáállás. Zömében azokon látom ebben a korban a fásultságot, akik pont úgy gondolkoznak (még ha részben értem is), ahogy itt valaki megfogalmazta: már a lemez B oldala pörög. A B oldal pedig már nem tartogat olyan lehetőségeket, ez már a leszálló ág. Belefásulnak a szürke hétköznapokba, a gyerekeikbe, nem csinálnak programokat, nem történik az életükben semmi.

Szerencsére én látom ennek a korosztálynak egy nagyon pozitív vonalát is. A gyerekeket integrálták a nagy baráti társaságokba, együtt járnak programozni, sokszor nyaralni is, a gyerekek elszórakoztatják egymást, de ha csak vágyik 3-4 óra magányra valamelyik házaspár, akkor is mindig van kit felhívni, hogy "légyszi légyszi", pedig sajnos a nagyszülők jellemzően senkinek nincsenek a közelben. Nem elvesznek a szürke hétköznapokban, hanem igyekeznek megtalálni a színeket, amivel egy kicsit "megfesthetik" azokat. Nekem ez egy nagyon szimpatikus hozzáállás és igen. Így is rengeteg energia, fáradtság és sokszori kérdésfeltevés, hogy "ennyi az élet?", "ez az életem célja?"... Viszont ezeket egy fél napos sebnyalogatás után el lehet hessegetni. Anyaként pl. mindenkinek receptre írnám az "énidőt", szerintem már ez is sokat segítene az általános hangulaton!

Én is hasonloan megkeseredett nő vagyok, sosincs jo kedvem. most hogy megkaptuk a diplomát kétszeres fizetést fogok kapni, remélem a pénz visszahozza az életkedvem.

36 éves nő, lakás, gyerek nélkül

"Ebben az országban ez kérdés? Támogató háttér nélkül 18 éves korod után arra vagy ítélve, hogy húzd a rabigát, életed végéig."

És közben rosszindulatúan tapos, meg veri magát neked az, aki esetleg mégsincsen ebben a helyzetben.

"De vannak sokan, akik viszonylag rendesen keresnek, nettó 230-300 között és ők is ugyanolyan borúsak, negatívak, lemondtak mindenről."

A pénz nem adja vissza a fiatalságot.

Ez a pénzt,amit írtál pont arra elég,hogy befizeted a számlákat és ettél,ebből még nem telik semmi "luxusra".

Másrészt,a legnagyobb kincs a szabadság.Aki nem érzi jól magát a fogyasztói társadalomban,annak teljesen mindegy mennyit keres.

Kérdező, én pont ebben a sávban keresek, de a város másik felére járok dolgozni, most pl. azért is akarok váltani, hogy közelebb legyen a munkahelyem, mert már ez is kivesz némi energiát, hogy utazok 45-60 percet oda és vissza is. Most november óta van heti 2 nap home office, de a többi nap bejárás. Ha postára kell mennem, az elég necces munka után az este 6 órás postai zárással, amit tavasszal bevezettek, és bevásárolni sem mindig tudok hétköznap, volt, hogy este 7 előtt 10 perccel értem oda az egyik bolthoz, ami útba esett hazafelé, de akkor már úgy voltam vele, hogy 10 perccel zárás előtt már nem bosszantom az ott dolgozókat, maradt hétvégére.

Egyébként az is demotiváló, hogy én közigazgatásközeli cégben keresek ennyit, versenyszférában ugyanebben a munkakörben 300 fölött lehet keresni.

Meg akarom csinálni a jogsit, mert azzal is több lehetőségem lenne, eddig nem volt arra sem időm munka mellett, mert mikor mentem volna vezetés órákat venni.