Miért ilyen érzelmileg kiégettek a magyar 35+-os nők és férfiak?

Amúgy én magam nézve, 32 évesen:

18 éves koromig az alkoholista apám terrorizált, barátaim sem igazán voltak. Gyerekkor kuka.

18 után is tanulás, sikertelenség, diákhitel. Az életben nem hogy nulláról, de mínuszból indultam el.

Igazából 20-as éveim közepén jött el egy gondolat, hogy ha nem látom az életem értelmét, akkor 30 évesen felkötöm magam.

Aztán alapvetően beindultak a dolgok. Munka, némi pénz, céges autó, albérlet. Magamhoz képest elindultam. Most vagyok ott, hogy egy olcsó lakást venni, talán 1,5 szobásat.

De valahogy nem érzem azt, hogy az életem innentől haladna.

Párkapcsolatról így 30+ év alatt már lemondtam, gyerekről is ezáltal. Egyedül meg igazából nem mindig látom értelmét az életnek. Nyilván elvagyok, de ránézek 40-50-60 éves munkatársamira, és azt látom, hogy ugyanott vagyunk, azaz sehol.

Aztán néha elgondolkoztat, hogy mi a fenének keljek fel, minek menjek be dolgozni, minek gályázzak, azért hogy hazaérve ne tudjak csinálni semmit, csak hallgassam a zajos szomszédokat.

Nem kell 35 pluszosnak lenni, hogy kiégj. Elég bőven manapság már huszonévesnek lenni :) A legtöbben azt se tudják, mit akarnak, de azt nagyon, sőt, már tizenévesen szétisszák-csajozzák-pasizzák magukat, nulla jövőképpel...és voilá, felnőttként meg végképp gőzük sincs, hogy mihez kezdjenek magukkal! Hát ilyen életet egyáltalán elkezdeni minek, nemhogy végigélni, kérdem én? Ha mindenki csak a sz-r múltját és a támogató családi háttere hiányát siratná egész életében, jól is nézne ki ez a világ!

Mondom ezt én, akin tényleg igyekezett az életem felében átmenni az úthenger, és ha leírnám, mik voltak már velem, a gyakori népének fele azt mondaná, hogy hazudok. :) Pedig nem, csak nem hagyom, hogy cél elől veszítsem azt és azokat, akik igazán fontosak.

Nézd... én 38/f vagyok.

Az a nagy helyzet, hogy pont a mai 35+, ahogy írod, mi vagyunk azok, akiknek a kicsi és kamaszkorában még nem volt internet (legalábbis elterjedve).

Az utánunk jövők, mivel már nem a komcsi korban voltak gyerekek (nehogy most előjöjjenek a nosztalgikus trollok!), szóval a nálunk fiatalabbak már sokkal tudatosabbak lettek minálunk is.

Mi pont a törésvonalon álltunk. Gyerek- és kamaszkorunkban a mi korosztályunk nagyobbik (és kevésbé szerencsés) részét a sablonok idomították be.

(Pl. rossz jegyeid vannak matekból és fizikából, ergo nem lehetsz mozdonyvezető... most csak egy példa, a sajátom. De az már mellékes, hogy a középsuliban nekem pl. az iskolai terrorral is szembe kellett néznem és akkor még nemigen volt kitől megkérdeznem, hogy mitévő legyek... csak saját magamat okolhattam a szerencsétlenségemért - legalábbis azt gondoltam)

De azóta már tudom, hogy több oldalról meg kellett volna néznem magamat - a mai fiataloknak viszont ebben nagyon sokat segít az internet: akár a chat, akár a Gyik, akár a yutúbos Mesterember videók, akármi más, számtalan-számtalan dolog, új és új ismereteség..., ami nekünk még nem adatott meg annak idején, mert akkoriban még az döntötte el az életed alakulását, hogy hová születtél (Pestre, más nagyvárosba, vagy esetleg a "világ végére")

Az utánunk jövők szabadabbak, kreatívabbak lehettek már. Mi amikor lázadtunk volna, még megkaptuk a pofonunkat. Aztán viszont azóta azt kell látnunk, hogy a pofonok osztói mintha sikeresebbek volnának... életük delén elmentek és vastagon nyugdíjasok.

Minket kiskorunkban még "aki nem lép egyszerre"- módon neveltek.

Ezért van főleg a mai 30-40-esek között rengeteg alkoholista, kábszeres, stb.

Nyilván nem lehet kizárólagos ezen gondolatmenet, de egyértelmű, hogy az nálunk idősebbek MÉG egy picit stabilabbak, a nálunk fiatalabbak pedig MÁR ismét egy picit stabilabbak minálunk...

Amúgy pedig tényleg igaz: csak egészség legyen. Ezért vigyázzunk magunkra, mert váltani sokan váltanak 40+ évesen is - nyilván kicsit nehezebben.