Mai világban az emberek miért ennyire elpuhultak, kényesek, lusták?

Sok embernek elmegy a kedve, ha nincs "visszaigazolás"/eredmény...

Nem hisznek a változásban igazán!

A médiát okolom ezért. " Most! Új, Azonnal, Élvezd". Az emberek meg benyalták, h semmiből is van valami. Tudás tanulás nélkül, erő edzés nélkül, pênz munka nélkül, stb.

Aztán nagyon meg is vannak sértődve, amikor rájönnek, h ez így nem működik.

Nincs mögötte igazi motiváció.

Pl ha valaki elkezd sportolni mert mindenki azt mondja neki hogy az jó, akkor nem biztos, hogy mélyen igazán meg van róla győződve, hogy az megéri és tényleg jó lesz.

Én pl sose tudtam kitartóan sportolni, mert nem érdekel. Pedig próbálkoztam, de túl nehéz, túl korán kell kelni, vagy túl későn érek haza, túl nagy macera... Cserébe kitartóan nyomok olyan dolgokat, amikre meg másoktól hallom, hogy "nekem nem menne", meg "túl nagy macera", mert én meg abban magamtól hiszek, hogy jó.

Én inkább azt látom, hogy egyszerűen nem így működik, attól hogy te elmondod valakinek hogy "sportolni jó" attól neki még nem lesz belső motivációja hogy sportoljon.

Felgyorsult a világ, megnőttek az elvárások. Gyorsan, mindent, azonnal! Ez jellemzi a munkát is, a magánéletet is, a média is ezt sugallja. Régebbi időkben sokkal több idő volt egy adott dologra, nem volt ennyire gyors minden, így a türelem is nagyobb volt. Ma sokkal több mindennek kell beleférnie 24 órába, mint anno. meg mindenki tette a maga dolgát, 1 adott emberre nem hárult ennyi dolog. Nézz ki jól, sportolj, nevelj gyereket, legyen patika a háztartásod, gondozd a kertet is ha van, meg még dolgozz is 8-10 órában, közlekedj még haza is, élj társasági életet, legyen tökéletes kapcsolatod. Szerintem érthető, ha az emberek szelektálnak, és nem mindenre szánnak időt ezekből, vagy ha igen, azt is csak immel-ámmal, lustán végzik. Mielőtt valaki félreérti, nem azt mondom, hogy régen nem dolgoztak sokat, sőt! Csak egy picit időigényesebb volt minden. Ideértve a közlekedést, a kommunikációt (e-mail helyett posta pl) meg mindent. Emiatt az elvárások magunkkal és másokkal szemben nem az egekben voltak, mint most.

Én így látom.

Mi az, hogy "a mai világban"? Hiszen mindig is voltak ilyenek.

Mi az, hogy "az emberek"? Maximum az emberek egy része mert a többi részük meg pont nem ilyen.

Én azt tapasztalom, hogy generációról generációra lesznek egyre puhányabbak, kényeskedőbbek, nyafogósabbak az emberek.

Láttam a nagyszüleimet, akik fiatalok voltak a II.vháb. idején. Tőlük gyerekkoromban (1970-es, 80-as években) egy panaszkodó szót nem hallottam. Szüleimben is volt tartás, habár anyukám azért tudott panaszkodni is. De nem annyit, mint az én generációm. A fiatalabbakat nem ismerem, de nem hinném, hogy megváltozott a trend.

Gyakorlatilag egyre könnyebben élnek az egymás után jövő generációk és mégis egyre többet panaszkodnak. Ebből is látszik, hogy az életkörülményeknek gyakorlatilag semmi közük nincs a boldogsághoz. Az ember tipikusan olyan lény, hogyha nincs nagy baja, akkor a kicsin problémázik sokat. Ha kicsi sincs, akkor mondvacsinált problémákon pörög.

A pozitív gondolkodás tudatos terjesztésére lenne szükség. Sajnos ez keveseknek áll érdekében.

#9

Nem akarok vírusvitát, de most pl a maszk miatt is idősebbeket látok panaszkodni folyamatosan.. A fiatalok vagy hordják vagy nem, de az idősebb generációból nagyon sokan rinyálnak miatta megállás nélkül...

Meg amúgy is, én pont fordítva látom sokszor, főleg a férfiaknál, az ilyen 50-60-as korosztályban nagyon sok óriáscsecsemő van, a huszonéves srácok nekem többségben életképesebbnek tűnnek pl.