A most már csak volt barátnőmnek fontosabbak az állatai, mint én.(?)
Közel három éve voltunk együtt. Van két közepes testű kutyája és egy macskája, akik a megismerkedésünk előtt is már rég megvoltak neki, a macska csak két éve van, utcán találta még kiscicaként. Eljött nálunk az összeköltözés téma, ő pedig szentül gondolta, hogy állatokkal együtt keresünk lakást (mindketten szülői házban lakunk, ő négy emeletesben, én kertesben). Egyből leszögeztem neki, hogy biztos nem fogok velük lakni. Nincs bajom az állatokkal, de max a macskával élnék együtt, két kutyával biztos nem. Azt aláírom, hogy munka mellett is tökéletesen látja el a kutyáit és mindig amikor náluk voltam, tisztaság uralkodott, mert úgy gondolja, ő akart kutyát, az ő felelőssége a takarítás + a szülei is dolgoznak, és az ő idejébe belefér az a napi harminc perc-egy óra. Ennek ellenére, én mégsem akarok kutyákkal élni. Egyszer volt kutyánk, még kiskoromban, elég is volt, pedig csak a kertben volt. Ő teljesen kikelt magából és kijelentette, hogy kutyákkal ismertem meg, tudtam, hogy a "csomag" része. Mondtam neki, vagy az állatok, vagy én. Rögtön rávágta, hogy ilyen gondolkodással nincs kétsége, hogy az állatai. Aztán elment, azóta csak volt barátnőm.
Most komolyan, ennyire normális, hogy a kutyáit választja helyettem? Miért fontosabbak neki az állatok, mint a kapcsolata?
Az állatai nem valami tárgyak, amiket csak úgy ott hogy. Teljesen igaza van a volt barátnődnek. De az is lehet, hogy fel ismerte milyen ember vagy valójában. Már most a te akaratod érvényesüljön, ott mi lesz később...
Én egyszer azért dobtam egy pasit, mert mindig mondogatta, milyen szép vagyok, aztán mikor már bemelegedett, fodrászhoz akart küldeni, meg akarta szabni, hogy milyen ruhát vegyek fel stb.. Csak pár hét volt az egész, semmi nem történt, csak beszélgettünk. De itt már felismertem, hogy még akár változtatni. Az állatok ennél még sokkal súlyosabb kategória, mivel ők érző lények.
Ezt nem beszéltetek meg, a kapcsolat elején? Én sem szeretem a kutyákat. Kényelmetlenül érzem magam a közelükben. Ezt a barátommal az elején közöltem is. Szüleimnél van egy nagytestű, ugye ott még el vagyok vele, de a saját lakásomban nem fogok feszengeni. Ő próbálkozott, hogy dehát ő szeretne, és gondoljam meg magam, de én mondtam, hogy akkor ne legyünk együtt, mert ebből nem engedek. Végül le tett róla.
Szóval, három év alatt egyikőtöknek se jutott eszébe, hogy erről beszéljetek? Mert valószínűleg mondtad már neki, hogy nem kedveled a kutyáit, te meg tudtad, hogy fontosak neki. Itt mind a ketten sárosak vagytok.
Egyertelmu,hogy a kutyamat valasztom,ha ilyet ker a pasim,aki immar 6 eve az elettarsam.
Utana szinglikent vennek/orokbefoganek meg 1-2 nagytestu kutyat. A kutya orok huseg es szerelem. Az emberek meg onzok. Ja en a kutyammal alszok es napi 50x megcsokolom barki elott.
Jól tette.
Báttya te egy nímand vagy.
"bíztam abban, hogy képes vagyok meggyőzni, hogy a kapcsolatunk fontosabb két kutyánál"
"Persze ezt így nem mondtam ki neki, mert biztos sértődés lett volna a vége, de akkor is így van. Így aztán mindig annyiban hagytam, hogy majd meglátjuk."
Akkor mivel próbáltad meggyőzni? Pont a lényegről nem beszéltél vele (mondjuk ezek szerint ő se), csak vártál egy ideig, hogy meggondolja magát, aztán nekiálltál parancsolgatni... Remélhetőleg találsz új barátnőt, akinek nincs állata, de ha neki is így fogsz parancsolgatni, valószínűleg ő is le fog lépni előbb vagy utóbb.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!