Vannak köztetek hasonló emberek?
A matematikai-logikai intelligenciám magas (a Mensa tesztje szerint 135 fölötti), rendkívül könnyen tanulok olyasmiket, amik érdekelnek és amiket elsősorban megérteni kell, nem csak bemagolni. Gimiben a legjobb tanulók között voltam, plusz még versenyeket is nyertem, mindezt úgy, hogy az órákon odafigyeltem, de amúgy végig leszartam az egészet, otthon egy percet se tanultam a négy év alatt. Jó, az érettségire egy kicsit igen. :D
Szóval a képességeim alapján simán lehetnék vagyonokat kereső informatikus, nagymenő ügyvéd vagy hatalmas tudású professzor, és ezt nemcsak én mondom, hanem a volt tanáraim is hasonló véleménnyel vannak rólam.
És itt jön a DE! Én vagyok a világ (egyik) legöntörvényűbb és leglustább embere. Sokat olvasok például, emiatt az átlagnál műveltebb vagyok (bár a saját elvárásaimtól még nagyon messze tartok ilyen téren), de szinte soha nem azt, amit az egyetemi tanulmányaimhoz kellene, hanem amihez épp akkor kedvem van. Beadandót van, hogy késve adok be, vállalva, hogy rosszabb jegyet kapok rá, csak mert nem tudom rávenni magam, hogy időben elkészítsem, mert épp "nincs kedvem hozzá".
Magányos is vagyok, egy igazi barátom van, meg 3-4 haverom, mert a szociális kapcsolatok terén ugyanilyen öntörvényű vagyok, nem beszélgetek olyasmiről, ami nem is érdekel, "csak hogy barátkozzak", és bizonyos témákkal kapcsolatban elég erős véleményem van, ami sokaknak nem tetszhet (ebben kicsit Puzsérra hasonlítok, akit amúgy a leginkább tisztelek és kedvelek a magyar közéleti figurák közül).
A kérdésem az lenne, hogy van-e ilyen ember köztetek (vagy ismertek-e ilyet), és ha igen, ti mivel foglalkoztok, mik a terveitek a jövőre nézve, hol és hogyan találtatok barátokat satöbbi?
Hasonlónak mondanám magam olyan szempontból, hogy én is mindig tanulok, csak épp nem olyan dolgokat, amik később hasznosak lennének, hanem mindig valamit, ami a pillanatnyi érdeklődési körömbe tartozik. Én is kritikusabbnak mondható véleményekkel rendelkezem, és szintén követem Puzsért, egyik legszimpatikusabb embernek tartom a közéleti (és most félig-meddig politikai) területen, annak ellenére, hogy rengeteg dologban nem értek vele egyet. Ő azon kevés emberek egyike, aki nem fél felvállalni a gondolatait még ha az szembe is megy azzal, ami az "elvárt" lenne, híreszteli a viták fontosságát és a vitakultúra tanulását (még ha utóbbi rá is ráférne néha :D) de emellett kialkotott magának egy karaktert is, ami miatt hosszútávon is élvezhetőek az előadásai.
Én is borzasztóan lusta vagyok, bennem még nem alakult ki különösebb cél, hogy mivel akarok foglalkozni (lehetőségek hiányában), szóval ötletem sincs mit fogok csinálni később.
Haverokat általában netről szedek össze, meg a személyesen megismertekkel viszonylag sokat törődök, hogy ne kelljen sokat egyedül lennem, mivel ritkán tudok kedvelni valakit, szóval azokat akiket sikerül általában megbecsülöm.
Nekem matektudásom viszont konkrétan nem létezik, szorongok ha számolnom kell bármit is, úgyhogy ebben erősen különbözünk. :D
Kicsit szedd össze magad és inkább azt kezd el keresni,hogy mi motivál. Mit ér az ész,ha semmire sem akarod használni?
Valamint lehetnél kicsit szerényebb. Okos vagy,persze,de a lustasággal nem dicsekednék.
Amúgy igen,borzasztó sok ilyen embert ismerek,mint te...
Az alátámasztást a saját írásod adja. És igen, életkori sajátosság a "különlegesség érzés", amit jó esetben kinőnek a kamaszok, mint ahogy az önértékelési zavarokat is. Azt se kell különösebben érvelni, teljesen nyilvánvalóan súlyos önértékelési zavarokkal küzd az a gyerek, aki a rossz tulajdonságaira büszke és ezek hangoztatásával próbál elismerést kicsikarni.
Milyen jelzőt használtam még? Buta? Aki az egóját ilyen szinten a fejlődése útjába teszi, az nyilvánvalóan buta. És igen, ezt is ki lehet nőni.
2-es, igen, ez alapján tényleg hozzám hasonlónak tűnsz. :)
"Én is borzasztóan lusta vagyok, bennem még nem alakult ki különösebb cél, hogy mivel akarok foglalkozni (lehetőségek hiányában), szóval ötletem sincs mit fogok csinálni később."
Ez azért érdekes téma, mert egyrészt én úgy gondolom, hogy az a legszerencsésebb, akinek a munkája a szenvedélye és a hobbija is egyben, másrészt ha munkaként végeznék valami olyasmit, amit szeretek, abban ott lenne a kötöttség, a szabályok stb., amik engem kvára nyomasztanak, és talán megutáltatnák velem az egészet. :/ Szóval néha azon gondolkodom, hogy keresek majd valami nem sok felelősséggel járó, átlagos munkát, amivel lehet egy kis pénzt keresni, és mellette, vele párhuzamosan csinálom majd azt, ami nekem fontos, amihez kedvem van, amit helyesnek látok. De azért az ideális mégiscsak a munka=szenvedély lenne.
Ééés amúgy az előhöz még: itt jön be Puzsér, aki ezt tökéletesen megoldotta. A munkája egyben szenvedély és misszió is számára, hasznos a társadalomnak, és közben egyáltalán nem korlátozza semmi. (A fideszes meg DK-s prolik meg háborognak azon, hogy ő se magát. :D)
Te mit tanulsz amúgy?
3-as, akarom használni, csak nem úgy, hogy megszabják nekem, mire. Vagyis úgy nem tudom, mintha minden porcikám tiltakozna, mikor ezt kell tennem.
Ahogy a lustaságomról írtam, az meg részben önirónia volt, mert én is tudom, hogy ez nem mindig hasznos számomra, másrészt viszont lehet, hogy én átestem a ló túloldalára, de azt se tartom egészségesnek, hogy a legtöbb ember szinte mindig azt teszi, amit mondanak neki, csak hogy jó jegyei meg jó állása legyen (mert hát ezek az életben a legfontosabbak, nem? :DD), közben viszont mind élni, mind önállóan és kritikusan gondolkodni elfelejt.
5-ös, írok neked egy remek irodalmi példát: Ady Endre. Gőgös, szinte beképzelt költő volt, kiválasztottnak gondolta magát. Egyáltalán nem volt szerény. De egy zseni volt.
Persze, én nem vagyok Ady, soha nem is leszek az. Nincs akkora tehetségem. Csupán az volt a célom, hogy bebizonyítsam neked: attól még, hogy valaki különlegesnek érzi magát, nem biztos, hogy egy buta kamasz. Lehet egy géniusz is. Meg más is, pl. én, aki egyik se vagyok ezek közül.
Csak könyörgöm, hagyjuk már ezt a bullshitet, hogy az okos ember csak szerény lehet. Lehet szerény is, de nem feltétlenül kell annak lennie.
És amúgy nem, nem gondolom, hogy én találtam fel a spanyolviaszt, tudom, hogy léteznek nálam sokkal okosabb emberek, vannak ilyen példaképeim is. Tudom, hogy rengeteget kell még tanulnom, olvasnom. Meg is teszem. Csak nem mindig akkor és úgy, amikor "kellene". Mert szerintem akkor van igazán értelme, ha belső indíttatásból tanulok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!