Van itt köztetek még hozzám hasonló lelki szemetesláda?

Bennem is ezt a típust látják meg sokan. Pontosan úgy járok mindig én is ahogy azt leírtad de még vadidegenekkel kapcsolatban is. Csak úgy felém fordulnak mondjuk egy társaságban és elkezdik ecsetelni az életüket.

Néhányszor megpróbáltam feltünően unott képet vágni, ásítozni de úgy tűnik ez sem tántorítja el azt aki nagyon el akarja mondani a hülyeségeit. Nem tudom hogy lehet még udvariasan jelezni hogy nem érdekel mások terhe. Ha majd rájösz egy jó módszerre írd meg légyszi. Addig is próbálom kerülni az emberek 90%-át.

Jelen.

Sajnos nekem is csak úgy sikerült, hogy "leépítettem" pár barátomat.

Konkrétan most is volt egy eset. Több éves barátságot hanyagoltam, mert csak arról szóltak a beszélgetések, milyen férfi tetszik neki, milyen plátói szerelem, éjszakákat asszisztáltam, hogy leveleket, üzeneteket segítsek neki írni, stb. Közben ő "bocs, de baromira nem érdekelnek az utazásos fotóid", vagy amikor egy elég szörnyű dolog történt velem, és arról beszéltem neki, abból is saját témát kovácsolt, "látod ez a jó ebben a tragédiában, hogy rájöttem magammal kapcsolatban erre és erre". Vagy csak simán felpattant és odarohant egy másik embernek köszönni, miközben beszéltem. Most meg én vagyok a rossz arc, mert ignorálom.

Sajnos nekem is csak ez a "kerülős" módszerem van.

Próbáltad már megmondani neki, vagy utalni az érzéseidre? Mert én igen, de az sem használt.