Szerintetek valós veszélyt jelent a turanizmus ergo a magyarok "ázsiai" mivoltának a hite az országra?
Az utóbbi időben megfigyeltem, hogy sok közösségi platformon a magyarok egyfajta közutálatnak örvendhetnek a legtöbb környező Európai ország által, mivel szerintük mi ázsiai migránsok vagyunk itt Európában. Lényegében egy lapra vesznek minket az Azerbajdzsániakkal, Kazahokkal, Törökökkel, Mongolokkal stb... és állítják, hogy semmi keresnivalónk itt, mert az igazi hazánk Közép Ázsiában van.
Ez mint mondanom sem kell elég furcsa, ugyanis a magyar kultúra az tipikusan európai, az építészetünk, a művészetek, a szokásaink, a múltunk mind európaiak. Genetikailag és megjelenésileg sincs semmi közünk a fennt említettekhez:
Amikor körülnézek az utcán nem érzem, hogy Ulánbátorban lennék. Fehér embereket látok és barokk, neo klasszicista építészetet, régi városrészekben középkori várromokat és összessében egy európai lelkű helyet.
Ígyhát a ennek a felénk irányuló kártékony nézőpontnak nem passzív okai vannak, nem tapasztalatból származik, hanem aktív terjesztés útján került a köztudatba.
Beszéltem törökökkel, náluk a politikia propaganda teljesen átszőtte a köztudatot. Egy bizonyos magyar politikai párt (nevén nem szólítom, mivel nem politizálni akarok, aki kíváncsi rá utána néz) missziózott Törökországban, mejnek során azt hírdette, hogy közeli rokonok vagyunk a törökökkel (nyílván politikai támogatás reményében). Mondanom sem kell hogy az EU után ácsingózó törökök haraptak az ötletre, és ma már azt tanítják náluk az iskolákban, hogy a magyarok lényegében keresztény törökök. Úgy gondolom ez az egyik oka a jelenségnek, ugyanis ezek az emberek a közösségi platformokon elég intenzíven tolják ugyanezt a dumát, sokan közülük egyenesen jogot tartanak az országunkra, mondván, hogy mi is törökök vagyunk.
A másik ok szerintem a turanizmus, mely egy a 19.században megjelent és felkapott politikai irányzatként indult, sok magyar még mindig vallja és állítja, hogy a magyar ember rokona a mongolnak és a kultúránk pedig az Azerbajdzsániakkal, Tatárokkal áll a legközelebbi kapcsolatban. Ennek hangot is adnak néha, mely csak olaj a tűzre, azzal együtt amikor néhány magyar teljes idegen országokat nyílvánít jogosan magyarnak.
Lényegében azoknak a népeknek melyek területi vitákba kerülnek a magyarokkal ez a két dolog éppen kapóra jött, hogy azt mondhassák "Hahó, kezdjük ott, hogy te mit keresel egyáltalán itt? "
Ha hozzávesszük, hogy hasonló divathullámok a 19. században is voltak már érthetőbb, hogy miért volt olyan szigorú a trianon, mivel ezek a nézetek lényegében akkor is teljesen "idegennek" állítottak be minket itt Európában.
Szerintetek ez a jelenség elég komoly ahhoz, hogy veszélyt jelentsen az országra, továbbá annak valódi kúltúrájára? Azok a magyarok akik hasonlókat terjesztenek miért akarják elszigetelni az országot a többi európaitól? Mit lehetne tenni a problémával?
Nevezhető ez a jelenség egy kultúrális öngyilkosságnak? A nyugatabbi orszákokban mit gondolnak erről? Ahogy nézem ezt leginkább a kelet európaiak terjesztik rólunk.
Márpedig azok az ellenérvek nem többek mítosznál, ha tényleg utánanéztél volna tudnád. A pestis UTÁN kezdték azt hinni amúgy. Az is sokat elárul az ezen a téren való tájékozottságodról, hogy azt állítod a reneszánsz a 13.században kezdődött, miközben jóindulattal is a 14. század végén. Az általad vázolt körülmények voltak jellemzők el-elvetve a történelem során, de messze nem meghatározók.
"Hapsburg félgyarmatjént?"
Az egy dolog, hogy az európai történelemmel nem vagy tisztában, az már más, hogy a sajátoddal sem. Magyarország a 19. században a kiegyezés után önálló országként és egyenrangú félként funkcionált az OMM - ben az Osztrákokkal. A mai magyarország képe akkor alakult ki, ekkor zárkózott fel az országot az akkori nyugathoz. Vasútrendszer épült, egyetemek, akadémiák alakultak, városok terjeszkedtek és összességében az emberek jólléti társadalomban éltek. A kiegyezés utáni időszak nem véletlenül került be úgy a történelemkönyvekbe, hogy a "boldog békeidők".
Másrészről pedig újra meg kell említsem, hogy az egykori közös kultúra nem jelent rokonságot. A honfoglaló magyarok türk aránya a legjóindulatúbb kutatások szerint is max 40%. Összességében türk népnek hívni őket messze helytelen. De ha ez nem lenne élég, akkor ott a tény, hogy a Magyar nyelv nem türk, a nyelv maga (nem az emberek) biztosan uráli eredetű, és legközelebbi rokona a Vogul, távolabbi, pedig a Finn. És nem, a lovasnomád kultúra sem "türk" kultúra, mivel nem kizárólag rájuk volt jellemző, hanem a Szkítákra, Osztrogótokra is például, tehát ez sem teszi tüekké az ősmagyart. A Bolgároknál teljesen más a helyzet, ugyanis őket egy türk nyelvet beszélő, tiszta türk népcsoport alapított.
Amúgy attól, hogy egész részleteket idézgetsz tőlem, nem lesz tartalmasabb a válaszod, senki sem olyan hülye, hogy elfelejtse miről beszélt egy kommentelő egy válasszal ezelőtt.
válasza:Szerinted mítosz? Ezt most komolyan gondolod? Ha rákeresel egy rakás info áll rendelkezésedre. Tessék, az index cikke:
Idézek: "A személyes higiénia teljes hiánya egészen így a 19. század közepéig volt jellemző Európában."
Pontosan azt írja amit mondtam. Hozzáteszi hogy a középkorban a keresztény egyház tiltotta a fürdést.
Két dolog lehet. Mindenáron kötekedni akarsz, vagy tényleg fogalmad sincs miről beszélsz.
"Magyarország a 19. században a kiegyezés után önálló országként és egyenrangú félként funkcionált az OMM - ben az Osztrákokkal."
Neked tényleg fogalmad nincs miről is beszélsz.Először is a kiegyezés nem az osztrákok jófejsége miatt történt, hanem mert sorozatos vereségek érték külföldön. Féltek, hogy összeomlik az állam, ezért jogokat adtak a legnagyobb kisebbségnek, ami a magyar volt. Ettől függetlenül a hadsereg és a külpolitika osztrák irányítás alatt maradt. Ezért mondtam hogy félgyarmati státusz.
"A kiegyezés utáni időszak nem véletlenül került be úgy a történelemkönyvekbe, hogy a "boldog békeidők"."
Ja, csak nem Magyarországra vonatkozóan került a történelemkönyvekbe hanem egész Európára, mivel egy ideig nem volt háború Európában.
"ásrészről pedig újra meg kell említsem, hogy az egykori közös kultúra nem jelent rokonságot. A honfoglaló magyarok türk aránya a legjóindulatúbb kutatások szerint is max 40%. Összességében türk népnek hívni őket messze helytelen."
Megint olyasmit állítasz amit én nem mondtam. Még a legelvetemültebb turanista sem mond olyat hogy a honfoglalók türk népek. Neked valami török fóbiád van úgy látom :)
"De ha ez nem lenne élég, akkor ott a tény, hogy a Magyar nyelv nem türk, a nyelv maga (nem az emberek) biztosan uráli eredetű,"
Nyelvészethez nem értek, de amennyire utánaolvastam nyelvrokonság is van. Ugyanaz a nyelvcsalád, és a magyar nyelvben sok török eredetű alapszó. Ezt a neten találtam.
A mondat magyarul a következő: Zsebemben sok kicsi alma van.
Ugyanez törökül magyar kiejtés szerint: Dzsebimde csok kücsük elma var.
Szerintem nem kell szakértőnek lenni hogy felismerd a hasonlóságot. Finnül nem tudom hogy van. Annak nézz utána te.
"És nem, a lovasnomád kultúra sem "türk" kultúra,"
Ezt sem állítottam. Azt mondtam az akkori magyarokat és törököket ugyanaz a lovasnomád kultúrát jellemezt.
Nincs nyelvrokonság a török és a magyar között, ez az elmélet vitatott volt egy időben, de elvetették. A hasonlóságok betudhatók az együttfejlődésnek.
A mondat amit idéztél jövevényszavakból van összerakva, nem egyszer hallottam már.
a magyar "zseb" egy török jövevényszó a török "ceb" szóból, és a törökbe is arab jövevényszóként került, arabul "zaib". Tehát egy arab eredetű szóról beszélünk.
Hasonló a helyzet a mondatot alkotó többi szóval is.
A török a türk nyelvcsalád tagja
míg a magyar az uráli.
Ez két külön nyelvcsalád.
A szavakról általában könnyű eldönteni, hogy jövevényszavak-e, ugyanis egy nyelv szavai könnyen kicserélődhetnek, viszont vannak bizonyos dolgok amik nagyon ritkán helyettesítődnek a nyelvekben, ezek a legősibb szavak, pl.: napszakok, évszakok, testrészek, vadászat-halászat szavai, számnevek, irányok, stb... Ezek pedig a sokezer évvel ezelőtti szétválás ellenére is hasonlók maradtak. Pl. :
finn és magyar között, kasi-kéz, veri-vér, sarvi-szarv, menessa-mellette, alla-alatt, mita?-mit?, kala-hal, jaa-jég, talvi-tél, stb...
vogul és magyar között, atyi-atya, anyki-anya, ne-nő, szuj-száj, vörtö-vörös, pehte-fekete, kar-kar, ljov-ló, hul-hal, stb...
A magyar nyelv hovatartozása nyílvánvalóvá válik, ha olyan nyelvekkel vetjük össze a magyart, amikkel az utóbbi 2000 évben jóformán semmi kapcsolata nem volt, ígyhát rokonság hiányában nem hasonlíthatnának, mégis meghatározóak a hasonlóságok.
Néhány példa:
Jään alla talvella elävät kalat uiskentelevat.
Jég alatt télen eleven halak uszkálnak.
Kivistä verinen oli vävyn käsi.
Kövektől véres volt veje keze.
Árva szeme könnyel tele.
Orvon silmä kyyneliä täynnä.
Ken meni meidän edessämme?
Ki ment mi elöttünk?
Miniäni antoi voita.
Menyem adott vajat.
A magyar (mivel erre még mindig sokan ugranak kihangsúlyozom, nem mint ember, hanem mint nyelv) uráli, azon belül finnugor, azon belül ugor, azon belül ob-ugor.
"Az egyház tiltotta a fürdést"
Ennél nagyobb marhaságot még nemigen hallottam a témával kapcsolatban, csak a szerzeteseknek volt tiltott a fürdés, mindenki másnak megengedett volt.
Az index cikkről pedig élég annyit mondanom, hogy index cikk.
Evben a tavaji cikkben összefoglalják ezeket a félreértéseket, és külön kitérnek a fürdőkultúrára is.
Olyan dolgokkal, mint például a fogszuvasodás nem is kellett szembenézniük.
Nyilván messze nem ért fel a higéniai helyzet a maihoz, de nem is volt az a horrorisztikus disznóól ami sokaknak a fejében megmaradt.
válasza:Nem vetették el, csak manapság inkább divatosabb a finnugor változat. Ahogy mondtam, ellentétben a történelemmel, nyelvészethez nem értek és nem is érdekel különösebben, de azt még én is meg tudom állapítani hogy a török és a magyar nyelv között van rokonság. Először is mindkettő ragozó nyelv. Aztán ezt írtad:
"A szavakról általában könnyű eldönteni, hogy jövevényszavak-e, ugyanis egy nyelv szavai könnyen kicserélődhetnek, viszont vannak bizonyos dolgok amik nagyon ritkán helyettesítődnek a nyelvekben, ezek a legősibb szavak"
Mutatok én neked török eredetű alap szavakat:
Idézek: "A török népekkel való kapcsolatok mélységét azonban jól példázza, hogy nagyon sok ilyen szó a magyar alapszókincshez tartozik, egyes szavak kora pedig az összehasonlító nyelvtörténeti kutatások alapján nagyobb, mint az önálló magyar nyelv feltételezett kora. A kérdéssel foglalkozó szakirodalomban 300 és 500 közé teszik azon honfoglalás előtti török kölcsönszavak számát, melyek a mai napig fennmaradtak a magyarban. A honfoglalás előtti időkre ez a szám ennek többszörösére becsülhető. Ez a nagy szám és e szavak mély beágyazottsága, valamint a lexikai kölcsönzéseket kísérő nyelvtani kölcsönzések ténye[1] arra vezetett kutatókat, hogy a magyar nyelv és a török nyelvek közötti nyelvi rokonságra következtessenek."
Tehát kutatók is úgy látják van rokonság.
"Ennél nagyobb marhaságot még nemigen hallottam a témával kapcsolatban, csak a szerzeteseknek volt tiltott a fürdés, mindenki másnak megengedett volt."
Akkor nem olvastad el a cikket mert megmagyarázza. Az emberek meztelenül fürödtek a fürdőkben, amit az egyház tiltott, illetve arra is kitér a cikk hogy a nyilvános fürdők tiltott tevékenység folyt. Inkább az általad hozott cikk próbálja szépíteni a helyzetet. Számtalan magyar és külföldi írást találsz ami egyezik az index cikkével. Egyébként az index az egyik legkorrektebb hírportál. Nem tudom mi bajod van vele.
A tudományos álláspont szerint nincs rokonság a két nyelv között, nem arról van szó, hogy ez most divatosabb, ez hosszú kutatások eredménye.
Az alapszókincs tágabb fogalom a kezdeti
szavaknál, ugyanakkor azt írtam nagyon ritkán változnak, nem azt, hogy kizárt.
Az megtévesztő lehet, hogy az emberek a török hódoltságot hozzák föl, amikor jövevényszavakról beszélnek, ugyanis a török jövevényszavaink nagyrésze valóban a honfoglalás előttről származik, ezt viszont alátámasztja a tény, hogy ugyanaz a sztyeppe adott helyet mindkét nyelvcsalád leszármazottjainak, és a magyarok nem egyszer léptek kapcsolatba türk népekkel huzamosabb ideig. Erre jó példa a három magyar rovásírás. Az egyik a Székely rovásírás, mely már a magyarok előtt jelen volt a területen. A második a Kárpáti rovásírás. A harmadikat viszont a türköktől vettük át Etelközben, amikor a Kazár birodalom részei voltunk, ez az Orkhon rovásírás, mellyel sok török jövevényszó is része lett a magyar alapszókincsnek.
Ennél a két nyelvél tehát együttfejlődésről beszélünk, amit nem számítanak rokonságnak.
A magyar nyelvben a török/türk eredetű szavak aránya kb 10%, hasonlításképpen ez ugyanannyi, mint a germán eredetű szavaké.
Az uráli nyelvek nagyrésze is ragozó. A vogulban sok rag meg is egyezik a magyarral.
Amúgy a ragozó/agglutinatív mivolta egy nyelvnek nem kötött nyelvcsaládhoz, ez a jellemző gyakran alakul ki külön-külön. Például az afrikai Zulu és Swahili nyelvek is ragozó nyelvek, Mégsincs semmi közük sem a magyarhoz, sem a törökhöz.
A finnugor és török nyelvek közös családba való tartozásának elmélete az Urál-Altáji elmélet (ez például magába foglalja, a finn, észt, magyar, szamojéd, türk és japán nyelveket) , ezt kutatták sokan, de kellő menyniségű bizonyíték hiányába elvetették, sokan még az Altáji nyelvcsládot sem ismerik el mondván, hogy a türk, mongol és a japán nyelvek között túl kevés hozzá a hasonlóság. A mai tudósok sem tartják létezőnek a kategóriát, a külömbség az, hogy nyitottak a továbbkutatására.
Tehát egyáltalán nem arról van szó, hogy a finnugor most népszerűbb, ugyanakkor, ha a magyar rokonnyelv lenne a törökkel, az egész finnugor nyelvcsaládot annak kéne tekinteni.
Egy részlet a Nyelv és Tudományból:
"Korábban valóban feltételezték azt, hogy az uráli (finnugor és szamojéd) és az altaji (a török, a mongol és a mandzsu-tunguz nyelvek, illetve egyesek szerint a koreai és a japán) egy közös alapnyelvre vezethetőek vissza, azaz egy közös uráli-altaji nyelvcsaládot alkotnak. A 20. század ötvenes éveiben azonban kezdték a kutatók belátni, hogy ennek nincsenek bizonyítékai. A feltételezés nem is igazán az uráli-altaji nyelvek rokonságának bizonyítékai híján bukott meg, hanem azon, hogy már az altaji nyelvrokonság létét sem sikerült bizonyítani: a török, a mongol és a mandzsu-tunguz nyelvek rokonságára minden igyekezet ellenére sem sikerült bizonyítékokat találni, a koreainak és a japánnak – a közeli rjúkjúi kivételével – pedig nem sikerült rokonára bukkanni.
A török és a magyar közötti nyelvrokonságra az lenne az egyedüli bizonyíték, ha a török nyelvek és az uráli alapnyelv közös ősét sikerülne rekonstruálni. Erre ma már alig látszik esély. Természetesen nem elképzelhetetlen, hogy valamikor az idők mélyén létezett egy közös alapnyelv, de ma erre nincs több bizonyítékunk, mint az uráli nyelvcsaládnak bármely más nyelvcsaláddal való kapcsolatára. A magyar-török nyelvrokonság itt már nem a tudomány, hanem a fantázia körébe tartozik."
Az egész cikket megtalálod itt:
A másik témáról én is olvastam sokat, és nem ez az egy cikk ami ezt állítja.
A kódexekben ábrázolt fürdőző emberek illuminációi éppenhogy egyházi személyek által voltak elkészítve, ha illegális lett volna, szerinted a vakon vallásos szerzetesek, hogyan ábrázolhatták ezt negatív üzenet nélkül, rendszeresen?
válasza:Nem jelent valós veszélyt.
És valóban, minden európai nép bevándorolt ide egykoron. Az indo-európai őshaza sem bizonyított, hogy Európában volt, inkább csak afféle feltételezés. Ráadásul nyelvi kategória, és nem az indo-európai nyelvű népek őshazáját jelenti, hanem csak a nyelv feltételezett kialakulásának helyét.
Egyébként a magyarok eredetéről sem tudni semmit az Etelköz előtti időkből (és ami szintén nem biztos, hogy a teljes magyarság őshazája volt). A Türk Attila féle csoport ugyanis csak Etelközt találta meg az Urál környékén, a feltételezett uráli őshazának meg pár ezer évvel azelőtt kellett volna ott lennie... Az uráli őshaza egyébként is csak egy elmélet, amelyet soha senki sem bizonyított be, ráadásul a kiindulási prekoncepció is hibás volt (az egész azon a dogmán alapul, hogy a 19. században még úgy gondolták, hogy a nyelvi rokonság közös származást is jelent, de ma már ezt az elavult nézetet még a finnugor nyelvészek sem támogatják). A történelemkönyvekben mégis máig úgy szerepel az elmélet, mintha mi az uráli ősnéptől származnánk. Ez természetesen hibás. De ebből adódnak a félreértések. 2 érdekes cikk a témáról:
A kultúránk – mondhatni – „tipikusan” európai, habár a globalizáció korában ennek már nem sok jelentősége van. Meg azért mi magunk is elég sok mindent tettünk hozzá ahhoz, hogy Európa és a világ pont olyan legyen ma, amilyen (pl. mi védtük meg Európát a mongol és a török hódításoktól is, innentől nem lehet kérdéses, hogy hová is tartoztunk már akkor is). Mi magunk is részt vettünk tehát Európa és a világ mai képének kialakításában. Akik „utálnak” minket, azok egyrészt a sikereinket irigyelték és irigylik, másrészt a 18. század óta folyamatosan uszítják őket ellenünk. A többi csak ürügy.
És mivel minden európai nép Ázsiából származik, egyiknek sincs oka mutogatni a másikra. Ma pedig már Európa minden népe rokon egymással kulturálisan, genetikailag, de a tudomány legújabb eredményei alapján nyelvileg is. Az ún. „turáni” népek sem kivételek ez alól. Aki ezt kimondja, az tehát csak az igazságot mondja ki, nem lehet tehát „kártékony nézőpontnak” nyilvánítani sem. Ez az említett politikai pártra is érvényes.
Szintén tény, hogy genetikailag ázsiai gyökereink is vannak: a honfoglalók egy része egyértelműen törökkel rokon genetikájú és kultúrájú volt, kár tagadni. A hun-magyar rokonság szintén bizonyítást nyert.
Bár a disszertáció hazai fogadtatása vegyes volt (gondolok itt Bálint Csanád vagy Klima, olykor kutatóhoz teljesen méltatlan, rosszindulatú és gúnyolódó stílusban megírt, de valódi érvek nélküli kritikáira), a szerzők az eredményeiket később nemzetközi, peer-reviewed tudományos folyóiratban is publikálni tudták hasonló következtetésekkel, innentől úgy lehet tekinteni, hogy a nemzetközi tudományos közvélemény az eredményt elfogadta: [link]
A mai populációban ezek a gének már alig kimutathatóak, a szlávok, germánok és a magyarok genetikailag teljesen összekeveredtek egymással (de nem lehet mondani azt sem, hogy mi genetikailag szlávok vagy germánok lennénk, mert természetesen közben ők is „magyarosodtak”).
A magyar-török nyelvrokonságot (mint ahogy a magyar nyelv rokonságát más, altajinak besorolt nyelvekkel, így pl. a tunguz nyelvekkel) sem érdemes tagadni, ha valaki mégis ezt teszi, csupán saját tájékozatlanságát bizonyítja a témában. Amit a 45-ösben linkeltél, annak a cikknek semmi köze a tudományossághoz, csupán egy hatásvadász blogbejegyzésről van szó (emellett megfigyelhető benne némi „wishful thinking” is a szerző részéről). Ráadásul az iromány már 6 éves, és az álláspontja már akkor is elavult volt, ma meg már végképp annak számít.
Fejes László ezt írja: „A török és a magyar közötti nyelvrokonságra az lenne az egyedüli bizonyíték, ha a török nyelvek és az uráli alapnyelv közös ősét sikerülne rekonstruálni.” Akkor egyértelmű a helyzet, ugyanis ez mára már megtörtént. Ilyen az eurázsiai alapnyelv, de már rekonstruálták az ennél is szélesebb körű rokonság alapnyelvét, amely a nosztratikus alapnyelv.
Ezek már a blogbejegyzés megírásának időpontjában is ismertek voltak, de a szerző - úgy tűnik - vagy nem hallott még ezekről, vagy csak nem akar róluk tudomást venni. Ráadásul a makrocsaládok elméletének helyességét azóta statisztikával is igazolták, amit tudományos folyóiratban publikáltak is:
Innentől ez is tudományos ténynek tekintendő, amit a nemzetközi tudományos közvélemény elfogadott.
Az uráli és az altaji nyelvek közös alapszókincsére (amely nem az állítólagos török jövevényszavakra, hanem éppen olyan szavakra épít, amik állítólag „finnugor eredetűek”) számos példa akad. Kezdve mondjuk a személyes névmásokkal meg az alapszókincs számos más szavával (amelyek a jobb adatbázisokban és etimológiai szótárakban megtalálhatók):
Persze a közös alapszókincsen felül lehetne a nyelvszerkezeti hasonlóságokkal is érvelni. Innentől ez nyelvrokonság. Persze attól még az együtt fejlődés is érvényes, vannak elméletek, amik egyenesen „török-magyar kétnyelvűségről” beszélnek (pl. Sándor Klára is írt erről több tudományos cikket is). Az állítólagos török „jövevényszavakról” meg először nem ártana bizonyítani, hogy tényleg jövevényszavak, ugyanis ez máig nem történt meg (az együtt fejlődés lehetősége ugyanis pl. pont ellentmondana ennek a teóriának, mert innentől nem átvételről, hanem közös találmányról lenne szó). A „finnugor eredetű” alapszókincsről pedig azt kellene bizonyítani, hogy ezek specifikusak a finnugor nyelvekre. De tudósaink eddig erre sem voltak képesek, az új eredményeket látva nem véletlenül. A nyelvrokonságmondatok meg bár hangzatosak, de valódi érvet nem jelentenek. Ez a 43-as hozzászólásodban idézett mondatokra is érvényes.
Azzal a gondolatoddal kapcsolatban meg, hogy „a magyar nyelv hovatartozása nyílvánvalóvá válik, ha olyan nyelvekkel vetjük össze a magyart, amikkel az utóbbi 2000 évben jóformán semmi kapcsolata nem volt, ígyhát rokonság hiányában nem hasonlíthatnának, mégis meghatározóak a hasonlóságok.”, azt tudom mondani, hogy egyrészt nem ismert, hogy Etelköz előtt a magyarok ősei kivel és mikor kerültek kapcsolatba, mert pl. az obi-ugorok pont nincsenek onnan messze, de annyira még a finnek sem, viszont a tunguz népekkel biztosan csak korábbi kapcsolat lehetséges, mégis közös az alapszókincs egy része. A hasonlóságok meg egyébként éppen kevéssé mérvadóak, sokkal inkább a szabályszerű különbségek (az ún. szabályos hangmegfelelések) a döntőek.
A klasszikus bináris nyelvcsaládmodellek mára egyébként is elavultak, mind az uráli, mind az altaji család validitását megkérdőjelezték már a nyelvész tudósok =és az új eredmények ismeretében ez a tendencia várhatóan még tovább erősödik majd). Vannak olyan szópárhuzamok (nagy számban), amik számos nyelvcsaládon átívelnek (finnugor eredetűnek tartott alapszókincsünk nagy része is ilyen, éppen ezért nem bizonyítható a finnugor eredetük), más jellemzők meg még a közeli rokonnak tartott nyelveknél is jelentősen eltérhetnek (ld. pl. a számnevek között lényegesen kevesebb hasonlóság mutatható ki mind az uráli, mind az altaji kategóriákon belül, mint pl. az indo-európainak tartott nyelvek között).
Egyébként az 51%-os válaszolónak a legtöbb másik dologban is igaza van.
A honfoglaló magyarok 40% a ázsiai származást mutattott, az első magyarok kevertek voltak, ez tény. Ugyanakkor, ahogy a cikkben is olvasható, az író külön kiemeli, hogy a mai magyarok eredete nem hozható összefüggésbe a honfoglalókéval, éa további kutatások szükségesek.
Feltehetően a mongol invázió miatt ez a rész kikopott.
A nyelvészeti eredmények szerint, mind a magyar, mint finnugor, mind a török, mint türk nyelv a nagyobb eurázsiai nyelvcsaládból származik. Ez oké.
Ez is a témához kapcsolódik, mi a véleményed a Szkíta elméletről?
válasza:# 46-os
A kérdezőnek valamiért török fóbiája van. Egyelőre nem fejtette ki miért.
válasza:Nem a 46-os vagyok, de remélem nem baj ha én is írok a szkíta elméletről...
A szkíta egy gyüjtőfogalom tulajdonképpen, a görögök így neveztek minden Kelet-Európában és Közép-Ázsiában élő népet(a perzsák áll ugyanezek a szakák). Ezek jórészt lovasnomád népek voltak és full europid megjelenésűek, de nyelvileg és etikailag sokfélék(indoeurópai, uráli, kaukázusi nyelveket és feltehetően már kihalt nyelvcsaládok nyelveit is beszélték).
A magyarok akkori őseit is minden bizonnyal a szkíták közé sorolták, sőt Hérodotosz leírásaiban is sokan keresnek utalást magyarelődökre. Leginkább a iürka nevű, Hérodotosz által szkíták közé sorolt népet gyanúsítják ezzel.
Szóval ez nem hülyeség egyáltalán,de illik azért a helyén kezelni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!